Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 7-8. szám - Turi Endre: "Mi voltunk a hivatkozási pont"
- Nem, nem, nem így volt. Akik zománcoztak, azokban fölvetődött, hogy kellene egy olyan hely, ahol egész évben dolgozhatnak. A gyár támogatása megmaradhatott volna, és meg is volt egy ideig. Grúziában, egy nemzetközi konferencián vetődött fel az alkotótelep gondolata. A delegáció magyar művészei hozták haza a hírt, hogy kellene valamit csinálni, s a Zománcgyár miatt éppen Kecskeméten. Itt jönnek be a politikai szereplők, akkor dr. Gajdócsi István volt a megyei tanácselnök. Elindultak az alkotótelepek, tíz évig, nyaranta hat héten át a GAMF-on dolgoztunk. Nyilvánvaló, hogy a pártvezetés is benne volt, anélkül nem jöhetett létre semmi abban az időben.- És Grúziában Kátai Mihály volt az, aki kint volt?- Igen, és még páran, küldöttségben voltak.- Láttam a honlapon, hogy Grúziával még most is van kapcsolat. Ez még az a kapcsolat?- A kapcsolat a magyar és szovjet képző- és iparművészek szövetségei között jött létre, később már maguktól jöttek a művészek, Grúziából is. Ezek sokkal inkább szakmai és emberi, mintsem politikai kapcsolatok voltak. Munkáik itt vannak, tehát a grúzok művei is, amelyek a zománcművészet évezredes hagyományaira épülnek. Régebben, mikor a Szovjetunió létezett, és onnan jött valaki, az megnevezte magát. Lettnek hívtuk vagy litvánnak vagy ukránnak. Tehát nem volt ebből probléma. Némelyiknek orosz neve is volt, meg a hazájában lévő, kisebb nemzetközösségi neve. A nagy „szojúz" a népek nagy tárházát jelentette, és erősítette népművészeti elkötelezettségünket.- Arra hogy emlékszik, hogy a hetvenes években, tehát amikor már a GAMF-on létrejött a nyári alkotótelep, akkor annak működését mennyire befolyásolta a pártvezetés?- Azt nem, ebben az volt az érdekes, a művészeti irányzatra vonatkozóan, hogy mi kitűztünk egy bizonyos célt. Ennek lényege az volt, hogy a magyar népművészetből (és más népek művészetéből) indultunk ki. Ez a bartóki modell. Képzőművészeti kérdéseket tekintve olyan nyelv, vizuális anyanyelv kialakítására törekedtünk, amely csak ránk jellemző. Értelmezésről van szó. És ebben Pap Gábor1 sokat segített, de voltak itt még mások is, akik jöttek előadást tartani, akik újonnan értelmezték a magyar népművészetet. Lükő Gábortól1 2 is sokat tanultunk, ő Félegyházán volt múzeumigazgató, később ösztöndíjasunk is, ábrákkal dúsan ellátott tanulmányokat tett le, amelyre alapozni lehetett. Mondják, hogy a parasztember szerette a szépet és szerette a háza táját is díszíteni. Rendben van, de hogy mivel, meg minek? Tudniillik ez mind kultikus dolog volt, mindnek van egy visszavezethető ága, hogy miből alakult ki, és ha ezt megérti az ember, akkor tudja alkalmazni. Ezek általában bizonyos üzeneteket hordoztak magukban a következő generációnak, ez az apáról fiúra való mentés. Tehát ez volt a hagyomány. És megmaradtak, nagyon megmaradtak a dolgok. Még a mai világban is mindig, ha másképp nem, babonaként szoktuk emlegetni. A népművészet benne volt a nagy politikai áramlatban is. Mindig népi táncosokat vittek és pingáló társaságot. Ebbe nem lehetett belekötni. Buda Feri is itt volt, tehát kapcsolódott hozzánk nemcsak a képzőművészet és a zománc, hanem más művészeti ágak is.- Akkor több intézmény is alakult itt, a városban. Budapestről ideköltözve ezt hogyan látta?- Amikor idejöttem, nekem, mint külső szemlélőnek, az volt az érzésem, hogy egyfajta kulturális pezsgés van. Gajdócsival úgy ismerkedtem össze, hogy mentem egy kiál1 Pap Gábor (1939) művészettörténész, 1989-től a Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely művészettörténeti főmunkatársa. 2 Lükő Gábor (1909-2001) Kossuth-díjas néprajzkutató. Fő műve A magyar lélek formái (1942, 2001). 126
