Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 7-8. szám - Turi Endre: "Mi voltunk a hivatkozási pont"

lításra, tömegek jártak kiállítást nézni, nem fértem be az ajtón, préselődtünk. Tehát ez egy jellemző dolog volt. Most mindegy, hogy miért mentek oda, de biztos azért is, mert érdekelte őket. Sodródott a tömeg és összesodródtam Gajdócsival, összenyomódtunk, és úgy mentünk be az ajtón. És akkor azt mondta nekem, hogy „keress föl". Mondom, hát „hol?", mondja, „hát tudod, hogy hol". És ennyi, megint szétválás. Na most, ő tudott rólam, de én meg nem tudtam, hogy ő a Gajdócsi. Aztán megkerestem, akkor volt arról szó, hogy keressünk egy olyan helyet, ahol állandóra meg lehetne valósítani a zománcot, és akkor a Műkertben meg mindenhol mindenféle villákat nézegettünk. A nyári tábor eközben ment. És évek múlva eljutottunk odáig, hogy megalakultunk, megalakítottuk a műhelyt. Erre '84-ben került sor. Ez akkor a városnak egy elhanyagolt része volt, a szó szoros értelmében először ki kellett ganézni a lótrágyát. A fafaragó Nagy Kristófnak3 volt itt műterme és a lovai. Rajta kívül itt dolgozott még Kerekes Ferenc szobrászművész4 is, főként fával. Szóval azért ez egy sötét hely volt, és azt mondta Gajdócsi, hogy menjetek ide be. Hát jó, bementünk ide, de nekem fotóim vannak, hogy hogyan nézett ez ki: romok, romok.- Gajdócsi István mennyire volt művészetértő ember?- Én nem tudom, hogy ő mennyire volt művészetértő, de olyan vezető volt, aki azt tudta, hogy ez kell, erre szükség van, ez érték! Tiszta szívvel említhetem Tóth Menyhért „felfedezésének" példáját, aki egyébként szintén járt alkotótelepeinken. Na most, egy vezetőnek, egy akármilyen vezetőnek, nyugodtan mondhatom, hogy nem az a lényeg, hogy beleártsa magát, hanem hogy tudja, miről van szó! Legyen ráérzése, affinitása! Ha nincs, akkor kérdezzen meg valakit.- A művésztelepekre is kijárt Gajdócsi István?- Kijárt a művésztelepekre, és ide is bejött nagyon sokszor. Pestről jöttek haza, és látták, hogy mi még itt dolgozunk, és akkor kiszállt a kocsiból, bejött ide, és „hogy vagytok, mint vagytok?" Ilyen ember volt. Gajdócsi olyan volt, hogy ha megcsinált valamit, akkor érdekelte, hogy halad, de nem szólt bele túlságosan. „Ti dolgotok, Ti csináljátok" - mondta mindig.- Azért, hogy olyan sok intézmény beindulását jóváhagyta, állítólag sokat kellett tartania a hátát, mivel Romány Pálnak ez annyira nem tetszett.- Romány sem ellenezte ezt a dolgot, sőt támogatta. Én rengeteget vitatkoztam Románnyal, kapcsolatot tartottunk. Voltak itt olyan dolgok, pl. a mi megépítésünk, ugye, elmaradozgatott mindig. Én mindenhonnan kaptam ígéreteket, és hát másfelé ment el a pénz, amit ide kellett volna szánni. Na és mondom, ő nem ellenezte ezt a dolgot, nem tudom, hogy más dolgokat igen vagy nem, de ezzel kapcsolatban egyetértett. Na most, ő hallgatott Gajdócsira. Van még egy érdekes momentum ebben a dologban, hogy mikor rendszerváltás volt, ő már tanított az egyetemen, na és Pesten volt egy kiállításunk. Én nem mentem föl a kiállításra, de ő elment, és azt kérdezte, hogy „Túri barátom hol van?". A lényeg az, hogy keresett.

3 Nagy Kristóf (1950) budapesti születésű fafaragó. 1974-től dolgozott Kecskeméten, itt, az új széchenyivárosi lakótelepen állította fel az ország első szoborpark jellegű fajátszóterét 1978-ban. 1992- ben költözött Szentendrére.

4 Kerekes Ferenc (1948-2001) kecskeméti származású szobrászművész. Figurális szobrait kőből, fából, fémekből készítette.

127