Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 7-8. szám - Bánszky Pál: "A politikai és a szakmai vezetés találkozása volt a motor"

Valahogy az egész életemet annak áldoztam, hogy az alkotó embert segítsem és a hagyományt élesztgessem, hát, mondjuk, a legintenzívebben a népművészetben, meg aztán az amatőrmozgalmat is megfelelő szintre tudtuk emelni.

Kecskemét előtt húsz évig a Népművelési Intézetben dolgoztam, a Vizuális Képző- művészeti Osztályt vezettem, teljesen országos áttekintéssel és tapasztalattal. Az volt a szemlélet lényege, hogy mindent, ami érték, zsűriztünk avantgárdot is. Ez a vége felé már terhessé vált az én főnökömnek, Vitányi Ivánnak1, és mindenáron el akarta érni, hogy onnan kikerüljek. Elterjesztett rólam egy hírt, ráadásul nem is akárkinél, hanem a pártközpontos Rátkinál. Annak idején a Fiatal Népművészek állítottak Tokajban, a Tisza és a Bodrog összefolyásánál egy oszlopot. Egy 12 hónapi érlelésű, nagyon magas oszlopot1 2, és azt terjesztette a Rátkinak egy gépkocsiútjuk alkalmával, hogy ezt a Bánszky találta ki, és azt szimbolizálja, hogy „látjátok, nekünk, magyaroknak van fa..unk, nektek az sincs". Elég szörnyű, hogy ilyenhez folyamodik egy főnök, de hát így történt. Hátul ült a kocsiban Kiss Jenő, aki főosztályvezető volt, és ő mondta nekem, hogy „te, vigyázz, furcsa dolgokat terjeszt rólad a Vitányi!". Én akkor, azon a héten osztályértekezletet hívtam össze, ahová a Vitányit is meghívtam. Ez egy keddi nap volt. És bejelentettem húsz év után, hogy szombattal megszűntem az intézet munkatársa lenni. Tehát így jöttem el húsz év után az intézettől. Kemény, jó kis osztály volt, szemléletileg is, például Karsai Zsigmond

3 is ott volt, mint hagyományos táncos, aztán Bak Imre4 is, mint kolléga. Tehát én abszolút nyitott voltam szemléletileg, és hát, ez lett az én bajom. Na, aztán ide kerültem 1978-79-ben.- Miért éppen Kecskemét lett, hogyhogy nem például a szülővárosa?- Már volt kapcsolatom akkor Kecskeméttel, két éve már ide jártam minden pénteki nap, ilyen másodállás jelleggel. A Naiv Múzeum munkáját én csináltam. '76-ban, mikor nyílt a nagy múzeum, még nem voltam itt, de '77-től már minden időszaki kiállítását, mindent én csináltam. Más kiállításokat is rendeztem a Katona József Múzeumnak, de mondjuk a legkonkrétabb a Naiv Múzeum volt. Itt meg örömmel fogadtak, azt mondták, hogy lehetek azonnal a megyei múzeum igazgatóhelyettese, hát mondom, nem, mert úgy tudtam, hogy a Horváth Attila5 felesége a helyettes. Nem, megszűnt, ez nem lehetett a felesége, így múzeum igazgató-helyettesként kerültem ide Kecskemétre. Később, egy éven belül, a Horváth Attila hülyesége miatt másképpen alakult. Primitív dolog volt, ki volt írva a Gajdócsinál, hogy „ne dohányozz" és ő bement cigarettázva, és erre a Gajdócsi meg kivágta. Először pályázatot írtak ki, de azt mondtam, én nem pályázok. Aki jött volna, és nyert volna, a Papp Gábort, nem fogadták el, és egy évet kivártak. Aztán egy év múlva kineveztek a megyei múzeum igazgatójának. így lettem múzeumigazgató. Anélkül, hogy akartam volna, mert nekem szimpatikusabb volt a Naiv Múzeum. Egy jó időszak volt ez.

1 Vitányi Iván (1925) szociológus, esztéta, politikus, országgyűlési képviselő. 1972-ben a Népművelési Intézet igazgatójává, majd 1980-ban a Művelődéskutatási Intézet igazgatójává nevezték ki. 1986-92-ig az újonnan alakult Országos Közművelődési Központ főigazgatója volt.

2 Az Alkotótábor szimbóluma csak néhány évig állhatott ezen a helyen, építkezés miatt megszűnt. 2009-ben a Tokaj, Rákóczi u. 12. szám alatti Alkotóház udvarán az eredeti oszlopot rekonstruálták.

3 Karsai Zsigmond (1920-2004) festőművész, néptáncos, népdalgyűjtő, a Népművészet Mestere. 1965-81 között a Népművelési Intézet Vizuális Művészeti Osztályának vezetője.

4 Bak Imre (1939) Munkácsy Mihály-díjas és Kossuth-díjas magyar festő.

5 Horváth Attila (1935) régész, 1960-61 között a Katona József Múzeum igazgatója, 1962-79 között megyei múzeumigazgató.

92