Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 7-8. szám - Bánszky Pál: "A politikai és a szakmai vezetés találkozása volt a motor"

Lehet, hogy más így nem mondta el, ilyen egyértelműen Önnek, de tud róla biztos, hogy Kecskeméten egy teljes garnitúra repülőgép-szerencsétlenség következtében meghalt és új garnitúra jött ide. És ilyenek, mint a Gajdócsi. Hát az egy fantasztikus ember volt, bármikor nyíltan mondom, hogy rengeteget köszönhet neki a megye. Majd elmondom példákkal, hogy nézett ez ki. A Rományt is el lehetett viselni, de sokkal progresszívebb volt a Gajdócsi. Például a Gajdócsi irodájában, az íróasztal mögött egy három méter magas Tóth Menyhért-festmény volt. Romány mindig piszkálta, hogy miért nem egy naturálisabb dolog van odatéve.

Az a lényeg, hogy nekem szerencsém volt, jókor érkeztem ehhez az új garnitúrához, és amit akartam, amit javasoltam, mindent megcsinálhattam. Ez egy félelmetes jó dolog volt. Mik voltak ezek? Az évszámokkal bajom van, de körülbelül 1979-ben felvetettem egy miniszterhelyettesi látogatás alkalmával, hogy az országban sehol nem gyűjtik egy országos gyűjteménybe a játékot. Kecskemét ebben is kezdeményező lehetne. Én úgy képzeltem el, hogy ne csak hagyományos kiállítás, hanem műhely is legyen, ahol a gyerekek az idősebb nemzedéktől átveszik a játékkészítés hagyományát. Ma is ezt csinálja a Szórakaténusz. három nap alatt megírtam a tervezetet, azonnal döntöttek, és egy éven belül megnyílt a Szórakaténusz. így lehetett dolgozni. Folytathatom tovább. Meghallottam, hogy Pécs nagyon mozog abban az ügyben, hogy megszerezzen egy magángyűjteményt egy budapesti pékmestertől. Elmentem a pékmesterhez, megkérdeztem milyen feltételekkel, és hát egy olyan gyűjtemény volt ez, amely ma is az alapját képezi a Cifrapalotának, ami a két világháború közötti magyar képzőművészetnek a gerince. Nagy István, Farkas István, Mednyánszky, szóval fantasztikusan jó anyag, három híján háromszáz kép. Az volt a feltétel, hogy egy éven belül megrendezem az állandó kiállítást, amiben a képek 90%-a benne lesz. Hazajöttem, este elmentem a Gajdócsi lakására, elmondtam neki, és ő azt mondta, hogy másnap menjek vissza, ő a megyei szakszervezetet elhelyezi máshová, és egy éven belül megnyithatom a képtárat, az állandó kiállítást. Másnap visszamentem a tulajdonoshoz, aláírtam, hogy meglesz és meg tudtam csinálni a Cifrapalotát '83-ban. A Szórakaténusz, utána a Cifrapalota..., tehát ami ötlettel ment az ember és úgy érezte a Gajdócsi, hogy az értelmes és jó, azonnal mellé állt és támogatta. Szóval így lehetett dolgozni Kecskeméten, de ehhez kellett egy olyan vezető, aki ráérzett arra, hogy mi az érték. Hát tudnám sorolni, de mindenképpen a politikai és a szakmai vezetés találkozása, egymás támogatása volt a motor.- Gajdócsi Istvánnak ezekért az ügyekért mennyire kellett kiállni afóntebbi vezetéssel szemben, vagy őt onnan is támogatták, ehhez megvolt a háttere?- Azt hiszem, hogy ő ezért tartotta a hátát, ő ebben nagyon kemény volt. Romány piszkálta ezért. Többször tapasztaltam, hogy kap ezért támadásokat, de ő ezt vállalta, mert meggyőződése volt, hogy jó dolgokat támogat. Rendkívül progresszív vezető volt, és kijelentem, hogy én egyedül ezeket nem tudtam volna megcsinálni. Egy ilyen vezetés kellett ahhoz, hogy lehessen értelmesen dolgozni.- Emlékszik még arra, hogy milyen volt a vele való első találkozás, hogyan ismerte meg?- Azt hiszem, hogy ennek nincs különösebb jelentősége, szóval nem kellett őnála pózolni. A munkát nézte, hogy ki mit csinál, mi az, van-e értelme. Szóval én nem úgy ismertem meg őt, mint akinél udvarlással lehet elérni dolgokat. Például elvállalta a Tóth Menyhért-kiállítás megnyitását. Ő volt az, aki Tóth Menyhérttől az első képeket, tizenkét képet megvásárolt. Addig Tóth Menyhérttől csak magángyűjtők vásároltak képeket és ennek ellensúlyozására Tóth Menyhért a halála előtt már felajánlotta az egész gyűjte93