Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 7-8. szám - Loránd Klára: Itt a háziasszony nem mondta, hogy "muszáj a cipőt levetni, uraim, ha belépnek?"
Loránd Klára Itt a háziasszony nem mondta, hogy „muszáj a cipőt levetni, uraim, ha belépnek..."- Beszélgetésünk elején arra kérlek, hogy magadról beszélj egy kicsit. Hogyan kerültél ide az intézménybe, honnan származol?- Tősgyökeres kecskeméti vagyok, ha nem hallanád az „ö"-zésemet. Hogy keveredtem ide? Csitrifejjel ismertem meg Bozsó Jánost, az édesapám mutatott be neki. O is gyűjtő ember volt, sőt múzeumalapító, mint Bozsó János, a gyógyszerészet-történeti gyűjtemény születésénél szerzett elévülhetetlen érdemeket. A két értékmentő ember között már előbb kialakulhatott a kölcsönös tisztelet, nagyon közel is laktak egymáshoz. Most is szinte a szomszédban élünk, csak egy kis utcán kell átsétálni, és már ott is vagyunk a családi otthonunkban. Innen fakadt, majd alakult ki a hosszas együtt töltött idő, közel három évtized. A pályámra is ez az ismeretség terelt. Meghatározó volt a művészete, a hihetetlen értékőrzése, ami abban az időben nem volt semmihez sem hasonlítható. Könnyen érthető, hogy egy fiatal emberkét megszédít egy magával ragadó művész, ugyan ez egy múló dolog is lehetett volna. Viszont azt mindenképpen meg kell említeni, hogy elkötelezett kultúramentése nemcsak engem ejtett rabul, hanem a környezetünkből szinte minden barátunkat. Ha nem is műgyűjtővé, de múzeumjáróvá, kiállításnézővé váltak az ismerősei. Erős egyéniség volt.- A tanulmányaidat is ő terelte ebbe az irányba?- Igen. Először Szegeden tanultam magyar-néprajz szakon, aztán később keveredtem Pestre, ott folytattam a tanulmányaimat. Kifejezett célom volt, hogy a gyűjteményt megismerjem, értsem. Rengeteg könyvet bújtam. Korai elkötelezett kapcsolat született az ismeretségből. Abban az időben, mikor megismertem Bozsó Jánost és a Bozsó Gyűjteményt, a Klapka-házban még más lakó is élt. Bozsó Jánosnak egy műterme volt itt, de az színültig tele volt a műtárgyaival, a festményeivel. Ahogy az évek teltek-múl- tak, innen kiköltözött a házaspár, és ő megkapta azt a lakást. Akkor az már, mint a Bozsó Gyűjtemény csírája várta az ismerősöket, nézelődőket. Híre ment a művészek, a város értelmisége között, házaspárok, fiatalok között, akik Kecskemétre látogattak, telepedtek, „nézzük meg Bozsónak a gyűjteményét". Erősebb kontaktus volt még abban az időben Loránd Klára (1953) Kecskeméten született, a Katona József Gimnáziumban érettségizett. Egyetemi tanulmányait Szegeden, majd Budapesten végezte. 1977 óta dolgozik a Bozsó Gyűjteményben mint a gyűjtemény vezetője, kurátora, számos kiadvány szerzője és szerkesztője. 83
