Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 7-8. szám - Kerényi József: "Úgy kell építeni, hogy se bánatot, se nosztalgiát ne ébresszünk az emberekben a múlt iránt"
- Pozsgay Imre, Romany Pál és Horváth István a kor meghatározó politikai döntéshozói voltak. Volt-e meghatározó szerepük abban, ami Kecskeméten történt, vagy Gajdócsi személyisége egymagában elég volt az intézmények létrejöttéhez?- Romány Gajdócsival nagyon jól együtt tudott dolgozni, én akkor valahogy úgy jellemeztem őket, mint a Nixon-Kissinger kettőst. Az erőt, a hatalmat hozta Romány, az ötletet, a furfangot, az éleseszűséget pedig Gajdócsi. Hadd mondjak el egy példát: Probstner Jancsi, aki ott lézengett Kecskeméten, mert a Reile áthívta, kapott egy blokkos, kétszobás lakást. A kórház klubjában csinált egy kiállítást, én azt megnéztem, beszéltem róla Gajdócsinak. Akkor ő felvetette, hogy Románnyal közösen, aki köztudottan nagyon elfoglalt ember volt, megszervez egy látogatást Probstnernél. Egy hét múlva Gajdócsi és Romány fölbaktatott Probstner lakásába, a harmadik emeletre. Megnézték a munkáit, ott voltak a tányérok kitéve, adott nekik egyet-egyet ajándékba. Természetes dolog volt, hogy egy első titkár meg egy megyei elnök fölballag a harmadik emeletre. Szóval ezzel is jelezni szeretném, hogy a Gajdócsi akkor segíteni akart. Azt hiszem, akkor roppant meg igazán — pedig szegénynek már nem volt benne sok szerepe -, amikor Miskó12 öngyilkos lett. Az egy nagyon szomorú dolog volt, de már egy másik történet.- Ami itt történt Kecskeméten, az eredményezett egy nagyon különleges, unikális intézmény-együttest. Ebben volt valami előzetes koncepció, vagy véletlennek tekinthető, hogy éppen Probstner János és Pálfy Gusztáv kötött ki a városban? Véletlen-e, hogy éppen a zománcosok vagy a rajzfilmesek telepedtek meg Kecskeméten? Mennyire volt ez jól felépített és végiggondolt koncepció része, mennyire múlt az akkori döntéshozókon?- Azt hiszem, hogy az egyik intézmény inspirálta a másikat. Erre jó példa lehet, hogy amikor megvalósult a Naiv Művészek Múzeuma, szinte törvényszerű volt, hogy előbb-utóbb oda kerüljön a Játékház is. Amikor új ének-zenei iskola épült, felmerülhetett a Kodály Intézet gondolata. Ittzés Mihályt13 kifelejtettem a sorból, amikor a fontos emberekről beszéltem. Ok Erdei Péterrel14 valóban gazdái voltak az intézetnek, a szó jó értelmében. Ahogy a játékháznál Kriston-Vízi József15, vagy ma Kalmár Ági és a Váczi Mari.16 Szegények, bagó összegért mit dolgoznak össze! És folytathatnám még a sort. Van Kuroszavának egy zseniális filmje, a Vihar kapujában. Négy különböző ember ugyanazt a történetet teljes hittel és átéléssel, de másként mondja el. Itt is ezt fogjátok tapasztalni. Mindenkinek van egy verziója arra, ami akkoriban történt. De ez így van jól. Feltehetően tényleg annyi változata van ennek a történetnek, ahányan ezt megéltük. Az interjút Kriskó János készítette 12 Miskó István (1933-1989) országgyűlési képviselő, Tiszakécske Városi Jogú Nagyközségi Tanács VB elnöke haláláig. 13 Dr. Ittzés Mihály (1938) zenepedagógus, a Kodály Intézet tanára az alapítástól, 1973-tól. 1980-2001 között az intézet igazgatóhelyettese. 14 Erdei Péter (1944) Liszt-díjas karnagy, érdemes művész, a Kodály Intézet igazgatója 1974-2008 között. 15 Dr. Kriston-Vízi József (1953) néprajzkutató, a Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely egykori vezetője, ma a Dombóvári Helytörténeti Múzeum vezetője. 16 Váczi Mária játékszociológus, művelődésszervező, a Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely alapító munkatársa. 82
