Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 7-8. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Intelligens emberek voltak vezető pozíciókban

zavartalanul. Szeptember elején akkor aztán visszajöttek, nagy hévvel összehívták a népet, kellett minden jelentés, ez volt a mániájuk. Tehát a szabadságharc egyébként is mindenki számára egy kedvenc téma. így nyújtottam aztán ki a szabadságharcig terjedő kutatásaimat. A Kecskemét-monográfia készítésekor Bárth János nekem osztotta ki az 1686 és 1849 közötti részt, akkor aztán még jobban beleástam magam.8- Sajnos csak ez a rész készült el a monográfiából.- Igen, és mivel Kocsis Gyula annak idején huszonöt oldalban intézte el a török kort, most azzal foglalkozom az utóbbi tíz évben, hogy a török kort minél alaposabban feldolgozzam, ezzel töltöm az időm nagy részét.- Utolsó kérdésem, hogy meddig is voltál levéltár-igazgató?- 1973-tól 1996-ig.- így a rendszerváltás utáni időszakra is - mint vezető - van rálátásod, meg azóta is nyomon követed a levéltár sorsát, sokszor vagy benn, kutatsz. Hogy látod ennek az intézménynek a rendszerváltás utáni helyzetét, esetleg a jövőjét?- Tudod, ezt inkább a Jóisten tudná, különösen a jelenét meg a jövőjét.- Ő biztos máshogy látja, meg te is máshogy látod.- Igen, ahogy mondottam, a rendszerváltás után, Kőtörő jóvoltából, itt számottevő kimozdulás történt, de nem csak itt. Elsőként az országban, '90 után, itt épült fel a levéltár, de utána szinte majd' minden megyében nagyon komolyan fejlesztették a levéltárakat. Tehát a levéltárakra a megyék komolyan felfigyeltek.- Ez érdekes. A rendszerváltásnak köszönhető, és annak, hogy a történelem felé fordultak a kilencvenes évek elején?- Részben ezért, részben pedig azért mert a levéltár-igazgatók hihetetlen agilisán noszogatták mindenütt a megyei vezetőket, és mindenütt nagy hiányosságok voltak. Nem csak nálunk voltak gondok. Ez benne volt akkor a levegőben. Ráadásul be kellett hozni a levéltári anyagot, a kárpótlási igények feltárása 4-5 évet jelentett, a levéltár akkor került a figyelem középpontjába. Akkor tényleg százezrek jöttek a levéltárakba, ekkor fölfigyeltek rájuk, és ez biztos, hogy hozzájárult a bővítéshez is.- A szocializmus idején a történelmet és a levéltárakat tudatosan háttérbe szorították, ami jöhetett a „múltat végképp eltörölni" típusú gondolkodásmódból?- Az biztos, hogy elvárták, és azt nézték jó szemmel, ha 1945-tel és 1919-el foglalkozik valaki. De, úgy hallgatólagosan, elment más téma is. 1963 után már szinte kivétel nélkül értelmes emberek kerültek vezető beosztásba, akik meg még nem haltak ki, vagy valahová nem buktatták följebb, azok maradtak a helyükön. A legtöbb azért ekkor már intelligens ember volt, és azt azért tudta, látta, hogy múlt nélkül nincs semmi. Nemcsak Pozsgay volt nemzeti érzelmű, hanem sokan mások is. Lépten-nyomon találkoztam olyan emberekkel - mint szakfelügyelő jártam a megyét hat éven keresztül, az igazgatókkal, ha tetszett, ha nem, hosszasan beszélgettem, lépten-nyomon meghívtak

8 Bárth János (szerk.): Kecskemét története 1849-ig. Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzata, Kecskemét, 2002. Iványosi-Szabó Tibor írta a könyv nagy részét (Kecskemét története 1541-ig fejezetet és a Kecskemét a kései feudalizmus korában [1686-1849] részt is).

71