Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 7-8. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Intelligens emberek voltak vezető pozíciókban

levéltári kezelő volt ugyan, de ezt a csak-ot azért mondom, mert bár egyetemi, főiskolai végzettsége nem volt, de a maga szakterületén, a '45 utáni levéltári anyag földolgozását tekintve országos szaktekintély volt. Be is vonták sok esetben akár előadások megtartásába, akár különféle anyagok korrigálásába, különféle szakmai anyagok összeállításába. Tehát ő tényleg fölvette a versenyt az egyetemi végzettséggel rendelkezőkkel, és velük együtt dolgozott, pedig csak középiskolai végzettséggel rendelkezett.- A kutatási területed a 17-18. századi gazdaság- és társadalomtörténet elsősorban. Miért választottad ezt, és honnét van a téma iránti elkötelezettséged?- Annak idején, amikor Szegedre kerültem, egyrészt a marxizmust akkor olyan mértékig próbálták belénk önteni, hogy érthető módon bennem csömör alakult ki. Másrészt mi nyolc gimnáziumi osztályt végeztünk, így nyolc évig tanultam latint. A nyolc évből öt vagy hat éven át Szűcs Rudolf tanította, akinél nem lehetett nem tudni. Mikor Szegedre kerültünk, Karácsonyi Béla ifjú titánként, a Középkor Tanszék vezetőjeként, összegyűjtött maga mellé nyolc gyereket, akik jól tudtak latinul. Az első félévben a pannonhalmi oklevéllel foglalkoztunk. A második félévben István többi oklevelével. Tehát nagyon alapos képzés volt ez. A következő félévben aztán jött Anonymus egy éven keresztül, aztán Bonfini, aztán más latin, középkori auktorok. Tehát én ebbe kellően beledolgoztam magam. Engem ez érdekelt. Viszont Kecskemétre kerültem, itt Árpád-korral nem lehetett foglalkozni. Meg aztán a tanári pálya is lekötött, és minden lehetőséget meg kellett találnom arra, hogy órákat tartsak. Volt úgy, hogy heti 36 órában tanítottam. Volt, hogy este 8 órakor kezdődött két órám.- Esti tagozaton?- Igen, a kőműveseknek. Elaludtak a szerencsétlenek. Nyolc-tíz óra munka után hullafáradtan jöttek és tanultak, hogy az órabérük magasabb legyen. Én is legyintettem, persze. Azért is jöttem ide a levéltárba dolgozni, mert annak idején a szakdolgozatomat a szabadságharc kecskeméti eseményeiről akartam írni. Ez 1954-ben volt, és akkor bejöttem kutatni, majd Béla bácsi megkérdezte, hogy nem akarok-e eljönni egy hónapra dolgozni a levéltárba. Az egyetemistának pénzre mindig szüksége van, így belülről is megismertem alaposabban a levéltárat, tehát nem teljesen ismeretlenül jöttem ide később.- Hogy lettél annak idején a levéltár igazgatója? Béla bácsi támogatott?- Nem hinném. Béla bácsit nem szerették a megyén, úgyhogy, ha szólt volna, az nem lett volna jó. Nem szerették, nem kérdezték tőle, hogy kit javasolna.- Ez nem úgy működött annak idején?- Nem igazán. A régebbi anyag érdekelt, és tudtam, hogy nagyon jó anyagok vannak a korszakból. Béla bácsi megmutogatta a dokumentumokat annak idején, a legrégebbi anyagokat, ezért is jöttem ide, vállaltam el. Tudod nagyon jól, hogy minden történelem szakos Janus-arcú szeretne kutató is, meg tanár is lenni. Tanár voltam 17 éven keresztül, felajánlották a lehetőséget, én nem azért jöttem ide, hogy igazgassak, hanem hogy kutathassak. Persze a kutatásra kevés idő jutott, mert tényleg ezernyi munkát adtak mindig, és valójában kutatással csak május derekától szeptember elejéig tudtam foglalkozni. Május derekán már a megyén is, meg a pártbizottságon is kezdték a nyári szabadságot szervezni, akkor a levéltárral már nem törődtek, és én szépen beleáshattam magam az anyagba. Szabadságot nyáron nem vettem ki soha. Nyáron valakinek úgyis bent kellett lenni a levéltárban, a többiek mentek szabadságra, én meg a nyarat kutatással töltöttem,

70