Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 7-8. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Intelligens emberek voltak vezető pozíciókban
- A levéltárnak a lakossággal való kapcsolata jobb volt-e vagy szorosabb volt-e, mint manapság? Hogyan működött ez?- Most érkeztünk a levéltár akkori kulturális feladataihoz. A levéltári törvényhez megyek vissza. Abba befoglalták egyértelműen, hogy a tudományos munka a levéltár egyik alapfeladata, korábban ez nem volt hivatalos feladata, egészen 1968-ig.- Csak a dokumentumok rendszerezése, tárolása?- Igen, a szűkebb értelemben vett levéltári munka. Tehát a kutatómunka és a kulturális tevékenység volt a feladata. Ezekre is gondolnunk kellett. Engem például, ahogy idekerültem, rögtön kineveztek a TIT Történelem Szakosztálya elnökének. És másfél évtizeden keresztül sok helyen jártam előadást tartani. A levéltár többi munkatársa is tartott előadásokat, ez a népművelés a maga módján rendkívül színes, sokrétű volt. Ezeknek sok haszna volt, de látni kell egyrészt mögötte azt, hogy a brigádnaplókat ki kellett tölteni, tehát volt ennek egy nagyon formális része is. Sose felejtem el, hogy az egyik TIT országos értekezleten állt fel a Baranya megyei szakosztály vezetője, aki Szegeden, a főiskolán tanított, onnan ment át Pécsre az egyetemre. Egyik friss élményét mesélte el. Meghívták egy ifjúsági csoporthoz előadást tartani. Megtartotta az előadást, és utána beszélgettek a hölggyel, aki az egészet szervezte. Az előadó mondta, milyen érdekes, hogy az egyik oszlopban ülő gyerekek milyen fegyelmezettek voltak, nem beszélgettek, míg a másik oldalon mindig duruzsoltak. Azt válaszolta a nő: persze, ezek süketnémák. Majd lefordultunk mi is a székről, ő meg azt mondta, hogy majd megütötte a guta.- Beültették őket.- Igen. Apró momentum, nem én találtam ki és nem én éltem át, de hát ilyen tupíro- zások mentek.- Legyen közönség, ha érti, ha nem.- Ki kellett a termet tölteni. És a levéltár is, a maga módján, mint levéltár próbált a közönség felé nyitni. Nem kell bemutatni Pétemé Fehér Máriát. Hihetetlen, a rá jellemző lelkesedéssel sok-sok előadást tartott különféle események kapcsán az iskolákban. Sokszor tartott előadást a levéltárban is. Előkereste az iratokat, és ott, a Kossuth téren, ahol annak idején a kutatószoba volt, egy kisebb részt lekerített, és oda gyűjtötte össze a gyerekeket, tanárokat és érdeklődőket. Bemutatta az iratokat is, és előadást is tartott hozzá. A múzeummal volt még időnként közös munkánk, de ők is elég nyomorúságos állapotban voltak. Bizonyos évfordulókon, nyilván '45 meg '19 kapcsán kellett kiállítást rendezni, amihez gyakran mi adtuk az anyagot. A Rákóczi-szabadságharcról volt egy emlékezetes és komolyabb kiállítás, amihez szintén adtunk anyagot. A legjelentősebb a szecesszióval kapcsolatos kiállítás volt, a '80-as évek végén, ez az anyag Japántól Hollandiáig sok országba eljutott, Marika tudná pontosan a részleteit elmondani. Kecskemét a szecesszió egyik fellegvára és nagyon sok tervrajz maradt meg.- Összességében azt lehet mondani, hogy a szocializmusban a levéltár nem tartozott a fókuszált intézmények közé, inkább hagyták, hogy a szakmára koncentráljon? Az időszakban egy nagyon komoly szakmai munka folyt a levéltárban, és az ország meghatározó - vidéken mindenképpen - intézményei közé tartozott.- A szakmai felkészültséghez hadd tegyem hozzá, nemcsak ez a négy kandidátus meg Romsics Ignác tettek hozzá sokat az intézményhez, meg szakmai hírnévhez, hanem Marika is elvégezte a levéltár szakot és még többen is. Például a Pappné Márti, aki „csak" 69
