Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 7-8. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Intelligens emberek voltak vezető pozíciókban
viszonylag jól tudott alkalmazkodni az egyes korszakokban a változó viszonyokhoz. Úgy tűnik, ha a szocializmus első felére nem is sikerült ezt elérni, de mintha a szocializmus második felére, a hetvenes-nyolvanas évekre azért Kecskemét abban a rendszerben is magára talált, és vidéki város létére nagyon jelentős fejlődést mutatott fel.- A háborúról és az azt követő időkről már személyes élményeim is vannak. Annak idején Kecskemétre komoly súly nehezedett. 1945-től '50-ig gyatrábbnál gyatrább főispánokat, vezetőket tettek ide. A kivétel Tóth László polgármester volt, de őt se engedték sokáig dolgozni, ő is egy rendkívül intelligens és jóravaló ember volt. Őt is kiszorították, holott őt 1919 miatt le is csukták. És még ő se volt jó. Később itt, Kecskeméten és Bács- Kiskun megyében az érdemi fellendülés akkor kezdődött el, amikor Gajdócsi Bajáról följött ide, és Romány került a megye élére. Egyszerűen mindketten kötelességüknek érezték, hogy ha már lehetőséget kaptak, valami rendkívülit produkáljanak. Volt ebben az időben egyfajta sajátos verseny a megyék között, a megyei tanácselnökök és első titkárok között, hogy ki mit tud csinálni. Ez őket kellő módon motiválta.- Kecskemét a maga tradícióival és a maga társadalmával mennyiben volt ehhez a törekvéshez jó terep?- Kecskemét nem volt megyeközpont 1950-ig. A megyék központjaiban ott voltak a megyei intézmények, a bíróságtól kezdve, ami komoly hivatali apparátust jelentett. Ez vonzotta a jobb orvosokat, ügyvédeket, értelmiségieket. így a megyeközpontokban voltak bizonyos értelmiségi szigetek. Itt, Kecskeméten ilyen jellegű hivatalok nem voltak, viszont a két háború között volt néhány nagyon figyelemre méltó személyiség. Ők a két háború között, amikor Kodályékat még kinevették meg kigúnyolták, akkor már Kecskeméten a zenéjüknek komoly hagyománya volt. Nem véletlen, hogy Nemesszeghy és a felesége, Nemesszeghyné is a két háború között a Kodály-módszemek nagy híve lett. Nemesszeghyné itt hozta létre az első zeneiskolát és Kodályt is megnyerte támogatónak. Volt itt néhány tucat személy, akik a város szellemi felfrissítéséhez hozzá tudtak járulni. Orosz Lászlótól kezdve lehetne sorolni, és az is biztos, hogy érezték Gajdócsiék, hogy itt vannak szellemileg jelentős emberek. Az se véletlen, hogy Zám Tibort és Buda Ferencet is idehozták. Zám Tibort nem kedvelték, neki is voltak a pártbizottsággal összetűzései. Tehát nem volt egy vonalas figura, nem azért került ide, mert könyökölt. Kiváló szociográfus volt. A kisebb politikai stikkel rendelkező, tehetséges embereket igyekeztek itt összegyűjteni, őket könnyen meg lehetett szerezni, olyan értelemben, hogy nem kellett nagy fizetést adni nekik. Mindkettejüknek munkaadója voltam mellesleg, a levéltárban bújtatták őket. Hosszú időn keresztül, több mint tíz éven át igazgatója voltam mindkettejüknek.- Ezt nem is tudtam.- Csak a fizetésért jártak be.-És a Forrásnál dolgoztak?- Teljesen szabadúszók voltak. A Forrás akkor még nem is létezett. így került ide Mikulás Ferenc, egy másik fiatalabb tehetség. Felismerték a tehetségeket, és mindkettőre jellemző volt, hogy támogatták is őket. A főépítész Kerényi sem véletlen, hogy itt dolgozott. Ilyen embereket gyűjtöttek ide, és adtak nekik lehetőséget, engedték, hogy kiforrjanak és befussanak. Később ő is nemzetközi hírű lett. Túl sokat nem beszélgettem vele, de azért jó néhányszor találkoztam Kerényivel, több alkalommal bejött a levéltárba, amikor valami nagyobb munkája volt, meg kellett néznie a régi terveket. Ilyen módon viszonylag sokszor beszélgettünk, nagyon szimpatikus, jóravaló ember. 68
