Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 1. szám - Oláh - Gál Róbert: Bolyai János képzeletbeli számvetése életéről, hiteles feljegyzések alapján
került a kezembe Atyám néhány levele, amiben tücsköt-békát rám fogott, és nagyon bemocskolt nagybátyám előtt. így mikor Bolyába érkezett Atyám, én is nekiestem és nem válogattam meg a szavaimat. Az ott élő atyafiságunk csak körbeállt, és tétlenül megdöbbenve szemlélte, amint atyámra hatványosan visszaadtam azt a sok mocskot, amit ő is rám rakott az Antalnak írott leveleiben. Akkor ott elvesztettem a fejemet és az emberi méltóságomat. Soha nem tudtam ezt magamnak megbocsájtani. Utána aztán hónapokig nem is beszéltem Atyámmal. Persze ő is megtette a magáét. Kitalálta, kihasználja ellenem ezt a jelenetet, hogy gyámság alá vonjon, mint be nem számítható egyént. Persze ez nem sikerülhetett neki, de a bolyai atyámfiáitól kért ehhez a tervéhez egy nyilatkozatot, amit azok boldogan meg is adtak. Hát ez is történt. Egy csepp a többi megaláztatásaimban, de ebben az esetben talán nagyobb önmérsékletet kellett volna tanúsítanom. 1846-tól újra marosvásárhelyi lakos lettem. Beköltöztünk a Németvárosi utca 1004. számú rozoga házunkba. Elhatároztam, hogy egy kicsit feljavítom, legalább a tűzveszélyes sövényfalakat kicseréltetem. Ahogy nekifogtunk az építkezéseknek, kijött egy háromtagú katonai küldöttség a Várból, tudomásunkra hozták, hogy ez a ház is a Vár eszplanádéjába esik, így meg van tiltva mindennemű építkezés. írtam Becse, küldöttem Orbán Rozit a Nemes Tanácshoz, hogy végre pótolhassam a kiütött falakat. Nagy nehezen ez is megoldódott. Erezhető volt a forrongó hangulat a Tanács és a Vár parancsnoka, August von Anself között. De érezhető volt ez a nép körében is. Már Domáldon is az addig jámbor oláhok és türelmes szászok egyre inkább kötekedőek és követelőzők lettek. Jogaikat és jussukat említették, és évszázados elnyomásról beszéltek. Egyáltalán nem bántam, hogy visszaköltöztem Marosvásárhelyre, amely Erdélyben mindig is a tiszta magyar élet egyik csendes kis szigete volt. Fiamat beadtam a Kollégiumba, de nagyon gyenge tanuló volt, Málit az anyja nem engedte, hogy taníttassam. Dénes fiammal sok gondom volt, a Kollégiumból is négy év után eltanácsolták. Semmi szellemi munkára nem tudtam rábírni. Gyenge, idétlen játékokkal foglalta el magát, a kertben dolgozni sem szeretett, így ért el minket is a nagy 48-as forrongás. Figyeltem azt a sok hamis beszédet és hőzöngő fiatalt. Esténként fáklyás meneteket tartottak, lázító beszédeket tartottak, igazság szerint nem nagyon érdekeltek, mert akkor adta kezembe Atyám Lobacsevszkij Miklós: Geometrische Untersuchungen című kis munkácskáját. Abba teljesen belemerültem, hónapokig se nem láttam, se nem hallottam semmit. Mintha az én Tér Tudományomat olvasnám, egy kicsit más tálalásban. Mintha ellopták volna művemet. Az nem lehet, hogy éppen a XI. axióma kikerülését, olyan nagy pontossággal és az én Appendixemhez teljesen analóg módon tárgyalják. A képletek egy kicsit más formájúak voltak, a jelölés néha tömörebb, néha talán sikerültebben voltak az enyéimnél. Eleinte Gauss mesterkedését sejtettem benne. Rajta kívül el sem képzelhettem, hogy még akad valaki a Földgömbön, aki ennyire mélyen megérti a lényeget. Ezt Atyámmal is közöltem, amire ő szörnyen megharagudott. Hogy is merem ilyesmivel megvádolni Gausst, hogy a Lobacsevszkij név alatt Gauss rejtőzködne. Mutatott nekem egy közleményt, amelyben Mentovichnak újságolta Gauss, hogy még valaki felfedezte a Tér Tudományát, amely roppant hasonló a Bolyaiak elméletéhez. Továbbá, mondta 61
