Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 7-8. szám - Tapasztóné Perlaki Magdolna: "Ha nem kaptam volna érte fizetést, akkor is dolgoztam volna, mert jó volt csinálni"
tűk adni az érdeklődőknek. Ehhez havonta koordinációs értekezletre hívtam valamennyi intézményvezetőt, így egyeztetni tudtuk a terveket, és értesülhettem a gondjaikról is.- Milyen társadalmi rétegekre lehetett számítani a közönség soraiban?- A mai szomorú helyzetet látva megdöbbentő, hogy a város teljes lakosságát megszólítottuk, és lelkes résztvevőkre számíthattunk. Kecskemét ipari üzemeiben függetlenített közművelődési előadók dolgoztak, akik azért kaptak fizetést, hogy segítsék, szervezzék munkásaik művelődését. Ilyen népművelők dolgoztak például a Konzervgyárban, a Baromfifeldolgozóban, a Szék és Kárpitos Vállalatnál, a BÁCSEP-nél, a Zománcipari Műveknél, a Volánnál, a Szerszámipari Műveknél, a Likőripari Vállalatnál, a Mezőgépnél, a BRG-nél, a SZÜV-nél. Sok munkásnak nem volt meg a nyolcosztályos végzettsége, őket felnőttoktatás keretében tanítottuk. Meghatóan szépséges volt számomra, mikor irodalomra tanítottam őket. A munkásművelődést a Szakszervezetek Bács-Kiskun Megyei Tanácsa fogta össze, de velük mi is napi kapcsolatban álltunk. Ez volt az üzemeknél, ezenkívül volt a külterületi közművelődés is. A külterületen volt tíz külterületi klubunk. Császár Cirill munkájában, a teljes pályafutásában, amiért én leginkább kalapot emelek, és leginkább becsülöm őt, az az, amikor Szarkásban volt tanító, és ott csinált egy klubkönyvtárat mint külterületi ügyvezető. Ilyen emberek voltak Városföldön, Ménteleken, Kadafalván, Szarkásban, Helvécián, Ballószögön, Katonatelepen, Miklóstelepen, Nyárlőrincen, Matkón, Hetényegyházán. A vezetők a helyben tanító pedagógusok voltak. Általában külön helyiségük sem volt az iskolán kívüli kulturális rendezvényekre, mégis rendszeresek voltak az ismeretterjesztő előadások, működtek a klubok. Az ismeretterjesztés fő gazdája természetesen a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) volt.- Mára ez megfordult: ma már vannak művelődési házak, csak gyakran nincs bennük semmiféle program.- A hetvenes évek végére volt már néhány külterületi intézményünk is. Nagyon jól működött például a városföldi klubkönyvtár Csörszné Zelenák Katalin vezetésével. Jól szervezett volt a művelődés az ifjúság körében is. Rövid ideig működött a középiskolás városi klub, a főiskolások klubja. 1976 nyarán Horváth István kivételes szervezői képessége révén a város fiatalsága az ifjúsági parkban szórakozhatott, a KTE-pályán. (O nem a „nagy" Horváth István.) Függetlenített közművelődési munkatársa volt a GAMF-nak és a Kertészeti Főiskolának is. A GAMF-on Dudásné Erzsiké végzett önfeláldozó, eredményes munkát. Itt elméleti képzést is kaptak az igazi „értelmiségivé váláshoz" a hallgatók. Művelődéselméletet, művelődéstörténetet tanítottam én is náluk. Rendkívül hálásak és érdeklődőek voltak a humán műveltség iránt. Valamennyi művelődési terület munkatársával, a megyei intézmények vezetőivel rendszeres és nagyon jó volt a kapcsolatunk. Közös célért, jó hangulatban, egymást támogatva dolgoztunk. Ugyanez jellemezte a Városházán működő többi szakigazgatási osztály munkatársát is. Bár a pénzügyi osztály vezetői számára csak a „drága szép asszony" voltam, ahol a drága szó volt a hangsúlyos jelző; sajnálva a kultúrára áldozott pénzt. Napi együttműködésünk volt az országos központokkal is. így az Országos Filharmóniával, az Országos Szórakoztató Zenei Központtal, a Kulturális Kapcsolatok Intézetével, a Kórusok Országos Tanácsával, a Képző- és Iparművészeti Lektorátussal.- Ezek az intézmények mára jórészt szétestek, vagy elvesztették szerepüket és bázisukat.- 1971-ben Bács-Kiskun megye városai feladatul kapták a megyei pártbizottságtól, hogy határozzák meg városuk kulturális karakterét. Kevés helyismerettel elsőként én 55
