Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 7-8. szám - Tapasztóné Perlaki Magdolna: "Ha nem kaptam volna érte fizetést, akkor is dolgoztam volna, mert jó volt csinálni"

Az előttünk lévő évfolyamon volt Mezei Katalin, Oláh János, Utassy József. Csoporttársam volt Kiss Benedek, az irodalom- és színháztörténész Szigethy Gábor, a filmesztéta Király Jenő és többen mások. Erre az időszakra esik az Egyetemi Színpad fénykora is. Rendezőink Ruszt József és Dobai Vilmos voltak. Együtt játszhattam például Shütz Ilával, Andai Györgyivel, Efetényi Pállal, Fodor Tamással és Jordán Tamással. Érdekességként hadd mondjam el, hogy kikkel jártam a munkásszállásokat zenés műsorunkkal: Benedek Miklós, Dévényi Tibor, Vallai Péter, Székhelyi József, Adamis Anna és én. Kísért: az Illés együttes.

Harmadév végén véget ért a szerepelgetés, ugyanis férjhez mentem. Ötödévben pedig megszületett a fiam. Miután a férjem Kecskeméten élt, itt kellett állást találnom. A város az országban egyedülálló lehetőséggel bírt. Az akkori öt plusz egy napos oktatási rendszerben a plusz egy nap a politechnikai képzésé volt. Az ország első ének-zene tagozatos iskolája, főként igazgatóhelyettese, Kiss Márta jóvoltából lehetőséget kapott arra, hogy például vasmegmunkálás helyett népművelést tanítson a középiskolában. így 1967. szeptember elsejétől kineveztek a 12 évfolyamos Kodály Zoltán Ének-Zenei Iskolába (ÉZI) magyar-népművelés szakos tanári állásba. Azonnal osztályfőnöke lettem a legvagányabb 8. b osztálynak, és minden gimnáziumi osztályban tanítottam népművelést. A diákoknak naplót kellett vezetniük a meglátogatott kulturális rendezvényekről, azokról kritikát kellett írniuk, nyaranta pedig gyakorlatra mentek a kecskeméti kulturális intézményekbe. A szombat estéket pedig a Radnóti Klubban töltöttük együtt. Ezt a klubot a Kodály Iskola szervezte a város középiskolás diákjai számára. Minden összejövetel valamilyen tematikus, komplex művészeti programmal kezdődött, utána következett a tánc és a beszélgetés. A program irodalmi részét Lukács Lászlóval, a Piarista Gimnázium akkori igazgatójával állítottuk össze, a zenei egységet az ÉZI ének-hangszeres zene tanárai, a művészet- történeti részt pedig Szappanos István, aki szintén a Kodály-iskola tanára volt akkoriban. A gyerekeknek életre szóló élmény volt például, amikor Csokonai Dorottyáját adták elő az ÉZI-s lányok a piarista fiúkkal közösen. Később gyanússá váltak ezek az összejövetelek, mert a középiskolák tanulói közül csak a Kodály-iskolások és a piaristák maradtak rendszeres résztvevők.

Mikor 1970 őszén Heltai Nándor belefáradt a népművelői munkába és újságíró lett a Petőfi Népénél, talán egyértelmű volt, hogy engem kérjenek fel a munkakörébe, hiszen a megyében egyedül nekem volt nappali tagozatos egyetemi népművelői végzettségem. A Kodály-iskola igazgatójaként Nemesszeghy Márta azzal bocsátott utamra, hogy az új munkakörömben talán még jobban tudom majd segíteni iskolánk munkáját, hiszen kezdetben sok támadást kellett kivédenie a „kiválasztottak" és a „fehér harisnyások" intézményének.- És akkor megkezdődött a munka a városi tanácsnál...- Az új munkakör elfogadását nehezítette az is, hogy 1970-ben már két kisgyermekem volt. Kislányom születése szinte a tanév végére esett, így csupán néhány hónapot hiányoztam az iskolából. Egyetlen feltételem volt a népművelési felügyelőség elvállalásánál, hogy kisgyermekeim óvodai elhelyezését biztosítsa a város. így Zsolt három-, Beáta már kétévesen óvodás lett.

A város kulturális életét akkorra már felületesen ismerve a legfőbb gondnak a koordináció hiányát tartottam. A megyei irányítású intézmények városi rendezvényei nem voltak összehangolva. Célul tűztem ki, hogy 1971 januárjától jelenjen meg a Kecskeméti Műsorfüzet valamennyi intézményünk programjával. Kevesen hittek a megvalósíthatóságában, de a tervbe vett dátumra megjelent, és havonta folyamatosan, ingyen kezébe tud54