Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 7-8. szám - Tapasztóné Perlaki Magdolna: "Ha nem kaptam volna érte fizetést, akkor is dolgoztam volna, mert jó volt csinálni"
feladatokat, ugyanakkor jelentős lehetőségeket biztosított. Ezekkel természetesen nem tudtunk volna élni, ha nem lettek volna fontosak mindezek a megyei és városi vezetőink számára is. Méltatlanul kevés említés történik napjainkban róluk. Hadd említsem azért itt meg tisztelettel a nevüket. Elsősorban Gajdócsi Istvánét, de Romány Pálét, Reile Gézáét, Mező Mihályét, Gódor Józsefét is. Nagyon sokat tettek Kecskemétért az elnökhelyettesi, vagy akár az osztályvezetői funkciókban dolgozók is. így: Újvári Lajos, Gyapai József, Fischer István. A megyénél Major Imre, Bodor Jenő és Kiss Márta.- Több emberrel beszélgettünk már, és sokáig egyértelműnek tűnt számomra, hogy a város kulturális intézményrendszerének létrehozása nagyrészt a megyei vezetéshez köthető. Majd ez a kép kezdett megváltozni, és kiderült, hogy jóval árnyaltabb.- Heltai Nándor volt az elődöm a városnál. O sokat küzdött az akkori tanácselnökkel, Reile Gézával1, akinek kétségtelenül fontosabb volt az úthálózat, a gazdaság, mint a kulturális élet. Rövid ideig én is dolgoztam vele. Észérvekkel meg lehetett győzni arról, hogy nem felesleges dolog költeni a kultúrára is.- Úgy tudom, Ön nem kecskeméti. Hogy került ebbe a városba?- Budapestről kerültem ide. Testvérem 1958-ban végzett a Színművészeti Egyetemen, a híres Törőcsik, Bodrogi, Margittai Ági-féle osztály tagjaként. A kötelező vidéki színházi gyakorlatra került Kecskemétre. Én a színház megszállottjaként, még általános iskolásként, minden téli és nyári tanítási szünetet a Katona József Színház társulatával töltöttem. így ismertem meg a férjemet, aki a testvérem barátja volt. Természetesen őt a színházon kívül! Érettségi után szüleim csak úgy engedtek el felvételizni a Színművészeti Egyetemre - jelezve, hogy elég „egy ripacs egy családban" -, ha beadom a jelentkezésem a bölcsészkarra is. Itt a magyar nyelv és irodalom szak adott volt, de a kétszakos képzéshez szükség volt még egy szakra. És itt a szerencsés véletlen! 1962-ben érettségiztem, és 1961- ben létrehoztak az ELTE-n egy népművelés szakos egyetemi képzést, amely éppen az én érdeklődési területemnek felelt meg. Ide jelentkeztem második szakra. A Színművészeti Egyetem rostáin gyorsan kiestem, de az ELTE-re azonnal felvettek. Csodálatos képzést kaptunk. Ez az utolsó „polihisztor"-képzés lehetett. Minden tudományágba belekóstoltunk, sok kiváló tanárunk volt. A népművelés lélektanából írtam a szakdolgozatomat. Nagyon érdekes volt a hallgatói kör is a Népművelés Tanszéken. Összegyűltek az irodalom, a művészetek megszállottjai. Csoporttársaim voltak a Kilencek költői körének tagjai.1 2 1 Reile Géza 1918-ban született Baján. Elemi tanulmányait Baján végezte, majd Budapesten szövőtanuló, később válogatott ökölvívó lett, de sérülése miatt nem folytathatta a sportolást. 1941-ben Bátmonostorra került, ahol segédhivatalnok, majd díjnok lett. 1944-ben elbocsátották, a háború után községi jegyző lett, még ez év végén Vaskúton vezető jegyzővé választották. 1950-ben ugyanitt tanácselnök lett. Országos hímevet szerzett a községfejlesztésben. 1954. november 1-jétől 1960. szeptember 1-jéig Kiskunhalas Város Tanácsának elnöke, ahol jelentős eredményeket ért el. 1961-ben Kecskeméten megválasztották a városi tanács elnökévé, és innen ment nyugdíjba 1973-ban. 1977. szeptember 10-én halt meg Kecskeméten, http://www.halas.hu/almanach/keepek/03polgm/16.htm 2 Az ELTE BTK magyar-népművelés, illetve magyar-könyvtár szakos hallgatóiként a hatvanas évek első felében az Eötvös- illetve a Ráday-kollégiumban, valamint a Koczkás Sándor vezette alkotókörben egymásra talált néhány fiatal költő: Győri László, Kiss Benedek, Konc(zek) József, Mezey Katalin, Oláh János, Péntek (Molnár) Imre, Rózsa Endre, Utassy József; a náluk valamivel fiatalabb Kovács István pedig az antológia szervezési időszakában csatlakozott hozzájuk. G. Komoróczy Emőke: A Kilencek, 2007. http://mek.oszk.hu/05100/05189/05189.rtf 53
