Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 7-8. szám - Gila János: "Parasztvárosból kultúrváros"

- A Művelődési Központ 1975 januárjától működik hivatalosan.- 1975 januárjától működik és 1975. február 8-án avatták föl. A működésünk pedig ország-világ előtt ismertté vált.

Az 1960-as évek közepére Bács-Kiskun megyében már hat főiskola volt, közben a vidék iparosítása folytán megemelkedett a műszaki értelmiség száma. A mezőgazdaság nagyüzemivé fejlesztése az agrárértelmiség számát növelte meg, és 1968-ban fölvetődött a Tudomány és Technika Házának a szükségessége. Az alapítást a MTESZ kapta feladatul. Az üzemek 7 millió forintot ajánlottak föl a Tudomány és Technika Házának alapítására, a TIT országos központja meg 1,5 millió forintot adott a székháznak, összejött 8,5 millió forint. Ez már elegendő volt arra, hogy a zsinagóga restaurálása és alakítása megtörténjen. A Tudomány és Technika Házát 1974 júniusában fölavatatták.

A megyei vezetés nagyon nagy érzékkel fordult a művészetek irányába, támogatta a művészek alkotó munkáját, az egyéni alkotást is, a művészeti nevelést is, a közösségi alkotó munkát is. így jött létre a megyében jó néhány nemzetközi hírnevű és fontosságú művészeti intézmény. Nagyon jó kapcsolat alakult ki például a Zománcipari Művek és a Művésztelep között. A Művésztelepre beutalt tűzzománcos művészek a ZIM-ben kísérletezhettek, kidolgozhatták a tűzzománc új módszereit és eljárásait. Időközben pedig a művelődési osztályon elkészült egy szabályzat, a Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótábor szabályzata. 1974-ben azt a minisztérium elfogadta. Ennek értelmében az alkotótábor fönntartását a megyei tanács finanszírozta, a szükséges alapanyagot a ZIM adta, a szakmai felügyeletet a minisztérium látta el, a Képzőművészeti Alap meg a művelődésügyi osztály válogatta ki a jelentkezők közül a résztvevőket, évente tíz magyar és tíz szovjet művészt. 1975 augusztusában rendezték meg az első tábort, a művészek műveit a megyei művelődési központ mutatta be, ez évenként ismétlődött. 1984-től vált a tábor alkotóműhellyé. Három ember nevét kell feltétlenül megemlíteni, Kátai Mihály, Túri Endre és Gyergyádesz László egyaránt sokat tettek azért, hogy a zománcművészet ügyében Kecskemét neve és szerepe megkérdőjelezhetetlen legyen. És méltatnunk kell Szentiványi Istvánt, a Művésztelep akkori gondnokát is, mert tulajdonképpen ő hozta össze a Művésztelep és a ZIM kapcsolatát.

1973-ban költözött Kecskemétre Probstner János fiatal agyagművész. Őt Csoóri Sándor mutatta be Gajdócsinak. A környékben nem volt hagyománya a kerámiának, mára lett! A Nyugat-magyarországi Egyetem Szilikátművészeti Tanszéke lett a Kerámia Stúdió.

Az 1970-es esztendő szenzációja Kecskeméten az első Kodály Szeminárium. Egyre nagyobb volt az érdeklődés a Kodály megalapozta zenei nevelés iránt. Az első Kodály Szeminárium 1970 júliusában és augusztusában zajlott. Először nyílt lehetőség arra, hogy a hazai és külföldi szakemberek átfogó képet kapjanak az úgynevezett Kodály-módszerről. A kezdeményező Kodályné volt. A 90 külföldi és a 27 magyar résztvevőt gazdag program várta. Az első szeminárium szervezői a Művelődésügyi Minisztérium, a Bács-Kiskun Megyei Tanács, Kecskemét város és az UNESCO voltak. Az első szeminárium sikere a vártnál is nagyobb érdeklődést keltett az 1972-ben rendezett második iránt. A 3. Nemzetközi Kodály Szeminárium pedig az immár világszerte megtisztelő hírnevet szerzett intézmény, a Kodály Intézet működésének 1975-ös, nyilvános megnyitásával kapcsolódott egybe. Az intézet tervét 1971-ben hagyták jóvá. Négy év után avatták. Kerényi József volt a tervezője. Az első igazgató Kardos Pál Liszt-díjas karnagy volt. Az eszme támogatói: Kodály Zoltánná, Nemesszeghy Lajosné, Rozgonyi Éva. Ismereteim alapján a rangos társaság tagjai közé tartozik Madarászt László is. A világ zenepedagógusai az 1970-es szenzáció után egyre nagyobb érdeklődéssel fordultak Kecskemét felé. A második szeminárium hagyományteremtő a nyári tanfolyamok sorában. Alapját képezte a zenepedagógusok intenzív képzésének.

49