Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 7-8. szám - Gila János: "Parasztvárosból kultúrváros"
megoldás, de csak ennyire futotta. Átalakították, és 1924 júniusában Klebelsberg Kunó4 fölavatta az intézményt. 1933. július 15-én a Katona József Kör átalakult, Katona József Társaságként folytatta munkáját. A kultúra ügyét szolgáló kör átalakult irodalmi társasággá, hogy a Duna-Tisza közének íróit egy fészekbe tömörítse. De volt más ügye is, dolgozni Katonáért! Dolgozott, például részt vállalt 1934. június 3-án a Hírős Hét keretében a Katona-emlékmű felállításában. Ha már felidéztük a '34-es Hírős Hetet, ne hagyjuk említés nélkül a Kodály-műveket bemutató, Vásárhelyi Zoltán vezényelte emlékezetes hangversenyt sem! Szerintem a kecskeméti irodalmi életben ez a dátum nagyon fontos, a meghirdetett szellemiség folytatódik a Kiskunság és a Forrás esetében is. Ettől az időtől jelentős írókkal került kapcsolatba a Katona József Társaság. Én egyik rendezvényüket egy kicsit úgy fogom föl, mint a két világháború közötti kecskeméti kulturális élet lezáróját. 1940 januárjában Horváth Ödön tartott előadást Parasztváros - Kultúrváros címmel. Gyakran emlegetik - mondja -, hogy Kecskemét parasztváros. Parasztváros, igen, a nyolcvanezer lakosból több mint ötvenezer a földműves, parasztok vagyunk. Az irigyek mondogatják, hogy gazdag város is vagyunk. Igaz. Gazdag birtokaink vannak, vagyonunk van, de a hozadéka nagyon csekély. Szegény város is vagyunk, iskolaváros is vagyunk, de van egy új helyzet Kecskeméten: kultúrváros vagyunk! Van gyönyörű színházunk, a film, a hangverseny, a művészet minden ága megtalálta a maga palotáját, a tudomány népszerűsítése is sok ágon folyik, mindenki használhatja és élvezheti ezeket az adottságokat. Kiadványokból, könyvekből Kecskeméten is elkel annyi, mint bármelyik hasonló városban. Egyesületből bőven van, még tán a kelleténél is több. Ez is azt bizonyítja, hogy Kecskemét bizony kultúrváros! Bírálatot is mond, kritikát is mond persze. Aztán jött a második világháború, újabb tragédia, újabb összeomlás. Én a szabad művelődési időszakról, az 1940-1949 közötti időszakról csak két megjegyzést tennék Kecskeméttel kapcsolatosan. Az egyik az, hogy ők is észrevették: hiányzik a művelődési központ. El is határozták, hogy szabad művelődési házat létesítenek, de nem került rá sor. A másik pedig, hogy az Országos Művészeti Tanács fölszólította Kecskemét városát arra, hogy a város zenei életéről, a városban folyó zenei neveléséről adjon összefoglaló jelentést, mert szeretné országos szinten népszerűsíteni, hirdetni a kecskeméti példákat okulás céljából. Ez óriási jelentőségű dolog. Dicséri a zeneiskolát, dicséri az itteni zenei tehetséget és zenei múltat. 1950 a megyeszékhely cím elnyerésének éve Kecskeméten. Áldás és ajándék volt! Sok mindent kapott a város. Az 1950-es évek első felében a népművelési intézmények, mindenekelőtt a mozik, könyvárak, kultúrházak vonalán intenzív fejlesztés bontakozott ki országosan, megyénkben is. Olyan tudományosan megalapozott, tervszerűen kivitelezett hálózatépítést, mint amit a könyvtár vonalán megvalósítottak ebben az országban, nem tudok mondani. 1952-ben megjelent a rendelet, hogy minden megyeszékhely hozza létre a megyei könyvtárat. Kecskeméten volt könyvtár korábban is, a városok rangsorában a 12. helyen állt. A Bács-Kiskun Megyei Könyvtár a városi könyvtár és az itteni körzeti könyvtár összevonásával jött létre. Az első igazgatója, ha jól emlékszem, Szántó János nevezetű városi tisztviselő lett, a második igazgatója Héjjas László. Nekem nem volt szívem csücske Fenyvesiné Góhér Anna, de úgy láttam, úgy értékelem, hogy Fenyvesiné idejében virágzóbb volt a könyvtári élet, mint Lisztes László idejében. Lisztes Lászlónak az volt az isteni szerencséje, hogy olyan örökséget kapott, amilyet kapott, és olyan munkatársi gárdát, amely sikeressé tudta tenni hosszú távon is a könyvtárat. Tehát 1952-ben megkezdte 4 Gróf Klebelsberg Kunó (1875-1932) jogász, országgyűlési képviselő, művelődéspolitikus, kis ideig belügy-, majd vallás- és közoktatásügyi miniszter. 47
