Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 7-8. szám - Gila János: "Parasztvárosból kultúrváros"
intézmény, amit átadott a város. A múzeum ügye napirendre került még a háború előtt, mert kinőtte a Városházát. Voltak tervek, talán az Okollégium volt kiszemelve a célra, de jött a háború, és az Okollégiumból nem múzeum, hanem hadikórház lett. Úgyhogy a múzeum elhelyezése tolódott. A világháború és következménye, Trianon, az ország összeomlása nehéz helyzetbe hozta a közművelést, és sok mindent leállított, elszakadtak a szálak.- Mennyire volt ez a látványosan szép folyamat annak a következménye, hogy egymást követően nagyformátumú polgármesterek voltak a város élén? Ha Lestár Pétert, Kada Eleket, Sándor Istvánt nézem, a háború kitöréséig gyakorlatilag három távlatokban gondolkodó személyiség ült a polgár- mesteri székben. Mi történt volna, ha nem ilyen kaliberű polgármesterei vannak Kecskemétnek? A korszellem is ilyen volt, az országban másutt is megfigyelhető ez a tudatos fejlesztés és építkezés, vagy mindez a három polgármester tevékenységének volt köszönhető?- Ha nagyon tárgyilagosak akarunk lenni, akkor azt kell mondani, hogy is-is. Mert bármilyen jó gondolkodású, bármilyen jó szándékú is az a vezető, ha nincs meg mögötte az anyagi, szellemi bázis, ő dönthet jól, mégsem tudja megvalósítani a terveit. Nem akarom Kada Elek, Lestár Péter, Sándor István tevékenységét egy csöppet sem kisebbíteni, de a kor szelleme és a kor anyagi helyzete is lehetővé tette, hogy ezt a koncepciót meg tudták valósítani. Ez tulajdonképpen Kecskemét közművelődési infrastruktúrájának az első csúcsa, valóságos aranykor! Aranykornak is lehet nevezni bátran! Fölsoroltuk az intézményeket, ezek itt vannak, ezek tevékenysége letagadhatatlan, óriási a teljesítményük. Sajnos az első világháború kezdetével le is zárult az aranykorszak, és jött egy újabb időszak, ami a háború okozta sebek és hiányok pótlásával telt. Az intézmények közül talán a mozi élvezte legjobban a háború adta konjunktúrát, mert annak volt látogatottsága bőven, gondoskodni tudott a pillanatnyi örömökről. A színház tulajdonképpen hátrább szorult, mert a férfi színészeket behívták katonának, egyébként is a hadi helyzetet támogató színdarabokat kellett bemutatni. A könyvtár átvészelte, a zeneiskola szintén átvészelte a háborút. A legnagyobb kárt a Művésztelep szenvedte el. 1919- ben a művészek a telepet elhagyták, és tömeglakássá nyilvánították a Művésztelep villáit. Meg kell jegyezni azt, hogy a Művésztelepnek az első szakasza két szempontból volt a város számára nagyon jelentős: az egyik az, hogy megkapta a Nemes Marcell-hagyatékot, a másik pedig, hogy Kecskemét képzőművészeti életének történelme a telep létesítéséig egyetlen egy említésre méltó alkotót, Muraközy Jánost tudja felmutatni. Nincs más! A Művésztelep 1912-es megnyitásával az úgynevezett neósok3 a nemzetközi, de legalábbis az európai érdeklődés körébe emelték Kecskemétet. A háborút követően a bethleni konszolidáció után megindult a klebelsbergi művelődéspolitika, és ennek egyik mozzanata a népfőiskola újbóli föltámasztása. Kováts Andor, a Jogakadémia professzora megszervezte az első évfolyamot, összesen kettőt vagy hármat szervezett, aztán a képzés anyagi gondok miatt abbamaradt. Jegyezzük meg, Kováts Andor elvi alapvetésére építve Kecskeméten 1914 őszére népfőiskola indítását tervezték, a háború azonban ezt is meghiúsította. Fölvetődött a múzeum kitelepítése a Levéltárból már a háború alatt. 1923-ban a város vezetői megvásárolták a Vasútkertben lévő Nyári Kaszinót a múzeum céljaira. Tudták már akkor is az illetékesek, hogy ez nem a legtökéletesebb 3 Neósok: A 20. század elején a nagybányai festőiskolán tanuló fiatal művészek által létrehozott alkotói csoport Ivány-Grünwald Béla vezetésével. Munkásságukra leginkább Matisse festészete hatott. Közülük többen a Kecskeméti Művésztelepre is követték Iványi-Grünwaldot, köztük a legjelentősebb Perlrott Csaba Vilmos. 46
