Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 7-8. szám - Gila János: "Parasztvárosból kultúrváros"
Én tanácsi vonalon a közigazgatásban továbblépésre nem számíthattam. Osztályvezető nem akartam lenni, tőlem távol állt az oktatásügy. Gondolkodtam, mi lesz tíz év múlva? Madarásznak elmondtam a bajomat, ő a megyei elnökhöz küldött. Kiderült, három szóba jöhető munkaterület lehet, ahol folytathatnám. Az egyik volt az épülő megyei művelődési ház, ez tetszett nekem legjobban. Heten pályáztunk, és azonkívül két ember volt, aki arra számított, hogy pályázat nélkül kaphat kinevezést.- Milyen érvek szóltak a te kinevezésed mellett?- 1950 óta én a művelődési otthonokkal foglalkoztam, részt vettem a művelődési otthonok hálózatának kiépítésében is. A másik pedig az, hogy én a Megyei Művelődési Központ tervdokumentációját előkészítő munkában a kezdetektől részt vettem. Szamosfalvi Imrével és Csányi Sándorral, a tervosztály főmérnökével hármasban dolgoztunk. Azt a dokumentumot állítottuk össze, ami alapján a tervezőmérnökök megtervezték az épületet. A majdani tevékenységi kör kialakításában, mint csoportvezető, hivatalból vettem részt. Az egyetemen a szakdolgozatomat is a művelődési otthonok történetéből írtam. Végül az a döntés születetett, hogy én lettem a művelődési központ igazgatója. 1974. szeptember elsejével alakult meg az intézmény, 1975. január 14-én volt az első rendezvényünk. Tíz évig vezettem a házat. Két embernek a véleményét itt is fölidézem a művelődési központtal kapcsolatosan. Abban az időben a városi tanács elnöke volt Gódor József, aki egy hivatalos, nagy tekintélyű fórum előtt azt mondta, hogy a nagy kapujú városban mostanában a kapuk megnyíltak, az emberek is megnyíltak. Mindez köszönhető a Megyei Művelődési Központ megnyitásának. Akkoriban egy-egy évben 600 ezer látogatója volt a háznak. Vitányi Iván1 pedig olyan emblematikus intézménynek nevezte a művelődési központot, amely mintája lehet a hazai művelődési központoknak megjelenésében, munkájában, a város közművelődési életében és az ország közművelődési ügyében végzett munkája alapján is.- A közigazgatásban voltál huszonnégy évig, utána intézményvezető lettél, és a nyugdíjba vonulásodig intézményvezető is maradtál. Egy idő után már a Bács-Kiskun Megyei Moziüzemi Vállalatnál.- Elmondom neked, hogy kerültem a moziüzemi vállalathoz. 1983 augusztusában tanfolyamot rendeztünk a művelődési otthonok igazgatóinak. Mint a Megyei Művelődési Központ igazgatója, én szerveztem ezt a tanfolyamot. Megkértem Bodor Jenőt, a moziüzemi vállalat akkori igazgatóját, jöjjön el és tartson tájékoztató előadást a mozik helyzetéről és a filmügyekről, mert hát, ugye, a művelődési otthonok döntő részében mozi is működött. Bodor Jenő eljött, és megtartotta az előadást. Baján volt a tanfolyam. Nem maradt velünk, hazaindult Kecskemétre az előadása után. Maga vezette a kocsit. Bocsa és Jakabszállás között elaludt vezetés közben, nekiment egy fának, és soha nem ért haza. Ez augusztus elején volt, 1983-ban, és hirtelen legalább nyolc-kilenc utód jelentkezett, ostromolva a megyei vezetést az igazgatói állásért. Szeptember közepén közölték velem, hogy most volt a nagyve- zetői ülés - ez a párt meg a tanácsvezetők ülése volt -, és úgy döntöttek, hogy engem kémek föl igazgatónak a moziüzemi vállalat élére. Egynapi gondolkodási időt kértem, de abban a pillanatban, amikor a kérés elhangzott, már tudtam, hogy igent fogok mondani.- Miért érdekelt a mozi, ott volt neked egy sikeres és országosan is magasan jegyzett Megyei Művelődési Központ?- Amikor tizenkét évig csoportvezető voltam, nem untam meg, de néha foglalkoztatott a gondolat, hogy egyszer megunhatom. Már tíz éve voltam a művelődési központ igazgatója. 1 Vitányi Iván szociológus, esztéta, politikus, országgyűlési képviselő. 1972-1980 között a Népművelési Intézet igazgatója. 43
