Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 7-8. szám - Szekér Endre: "Ha kifogást találtak, ugrott az egész mű!"
- Varga Miska 1974-ben állt fel a Forrás főszerkesztői székéből, onnantól 1988-ig Hatvani Dániel jegyzi a lapot. Volt-e érzékelhető változás, más lett-e a Forrás fazonja, szerkesztési elvei, tartalma Hatvani Dániel irányítása alatt?- Nagyon nehéz lenne nekem ezt elkülöníteni, mivel én nap, mint nap a szerkesztőségben éltem. Én nap mint nap találkoztam velük, beszéltünk, együtt voltunk, tehát nem érzékeltem élesen a változást. Lehet, hogy egy külső olvasó sokkal jobban észrevette, hogy előtérbe kerül ez, vagy visszaszorul az, de én ezt nem mondanám. Hatvani Daninak is nagyon sok komoly értéke volt, van, és valószínű, hogy majd egy-egy tanulmányban az irodalomtörténet, ha kutatja, meg tudja ezeket állapítani. Ugyanígy Varga Miska működéséről is. De lehet, hogy nem is kell ezzel foglalkozni. A Forrás ma is él, kisugárzása van, és folyamatos a teljesítménye! Ez a magyar irodalomtörténet része. Őrzöm az Új írás utolsó számát. Nagyon szomorú, hogy elhallgattatták, kitűnő, rangos folyóirat volt. A Kortárs sokkal színtelenebb volt és jelentéktelenebb.- Sok helyen anyagi okok miatt dőltek be a folyóiratok, ez már egy újabb történet. Óriási dolog, hogy a Forrás talpon maradt, létezik, megjelenik, hatást gyakorol a maga módján. De tekintsünk még vissza a múltba! Időről időre tematikus számok is készültek. Kiből vagy miből lehetett tematikus szám?- Vagy valamilyen évforduló volt, tehát valamilyen alkalom szülte, vagy egy-egy konferenciához kapcsolódott. Született Katona-különszám, Kodály-különszám például.- Negyven éven keresztül voltál főszerkesztő-helyettese a lapnak. Mennyire volt befolyásod arra, hogy mi jelent meg az egyes számokban? Mennyire volt ez főszerkesztőfüggő, és mennyire volt kollektív döntés eredménye?- Nem így fogalmaznám. Lényegében több személyiség több kapcsolatából áll össze a szám. Ha valaki egy szerző barátságát megszerezte, attól kezdve ő tartotta a kapcsolatot vele. Másnak a levelezőpartnere vagy barátsága hozott új színt a lapba. Én csak a magam példáját mondom. Nagyon régen fölfedeztem, hogy Újvidéken él egy remek prózaíró, Németh István. Először itt találkoztunk vele, mikor eljött Fehér Ferenccel, onnan alakult ki a kapcsolat. Soha magyar szerkesztőségtől nem kapott felkérést, hogy küldjön valami írást. Ezt én építettem ki!- A határon túli irodalmárok közül Németh Istvánon kívül kik azok, akik hozzád kötődve kerültek a Forrás látókörébe?- Erdélyből például Kántor Lajos. Kántor Lajos óriási egyéniség, irodalomtörténész, a Korunk főszerkesztője volt. Itt írt egyszer a rossz írógépemen!- Ez a vándor íróasztala.- Ez a vándor íróasztala, erre mindig hivatkozik, sose felejti el! Ezt a kapcsolatot és barátságot máig megtartja, nemcsak úgy, hogy levéllel, könyvvel, hanem érzi az ember, hogy ez több, ez barátság. Ilyen kapcsolatok is vannak. Vagy a marosvásárhelyi Tóth István költő, műfordító, főiskolai tanár. Olyan klasszika-filológus, hogy középkori himnuszokat fordított. Ő is az én szálam volt. Vannak ilyen különös személyes kapcsolatok, és ez a jó. Vagy például Jékely Zoltán, hát hogy micsoda nagy költő volt! Őt én szerveztem be, illetőleg nagyon nehezen szólalt meg. Le is jött. Bár inkább költő, csodás novelláját senki nem vette észre a Forrásban, csak én őrzöm az emlékezetemben. Milyen nagy írás!- Milyen módon szerveződött a Forrás köré az a költő, író, kritikus csapat, akikkel dolgoztatok? Mindig egyenes megkeresés volt, vagy be is lehetett jelentkezni hozzátok? 37
