Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 7-8. szám - Szekér Endre: "Ha kifogást találtak, ugrott az egész mű!"
- Ez is, az is, Én a régebbi, konzervatívabb időszakot, a levélbeli kapcsolatokat éltem át. Irtózatos sok levelet írtam és kaptam. Nem sokkal Illyés halála előtt én még kaptam tőle írást és levelet. Én ezt tartottam a hagyományos emberi kapcsolatnak. Ma már a modern világ túllépett ezen, a telefon, az internet világát éljük. Ez is kapcsolat, élő kapcsolat, hogy telefonon beszélünk, de ez egy modern világ és más. Nincs szerkesztőségbeli kapcsolat, nincs személyes kapcsolat, mert egy hosszabb telefonbeszélgetésben a szerző elmondja, hogy éppen milyen baja van, de az elszáll. Ha megmutatnám azt a szörnyű, töredékes levelet, amelyet nem sokkal halála előtt a nagybeteg Simonyi Imre írt nekünk, mindnyájunknak, látnád, hogy mekkora a különbség. Valahogy az idő túllépett ezen, más kort éltünk.- Számon tartod, hogy körülbelül hány íróval, költővel leveleztél vagy tartottál fenn személyes kapcsolatot?- Lehetetlen! A legfontosabb levelek ott vannak, de az utóbbi időben már kirostálom. Egy meglepőt azért elmondok! Ottlik Géza tulajdonképpen senkivel nem levelezett, senkivel! Nem írt levelet, semmit, egy különös személyiség volt. Ez nem jelenti azt, hogy ne találkozott volna, vagy ne barátkozott volna senkivel, csak általában igaz. Egyszer írtam egy cikket róla, és elküldtem neki. Kézzel írva válaszolt nekem! Leírja, hogy nálunk az volt a hagyomány, hogy nem illik megköszönni a kritikát, de ő most mégis megteszi, mert fontosnak találta az írást!- Ez nyilván kimeríthetetlen élményanyag! Sokszor a szerkesztőség szemére vetették önmagukat mellőzöttnek érző helyi szerzők, hogy a Forrás talán kevésbé tartotta fontosnak a helyi tehetségek fölfedezését. Helytállónak érzed-e a kritikát?- Nem. Mert hát miről van szó? Van egy teljesen dilettáns réteg, akiket minden normális szerkesztő kisöpörne, olyan dilettáns nulla, hogy egyértelmű. Van egy olyan jelentéktelen réteg, amelyik nem érdemes közlésre. Lehet, hogy annak idején megjelent egy újságban, napilapban, ahol még volt vers- vagy irodalmi melléklet. Ma már nincs. Ugyanakkor számos olyan mű van, amely innen indult el, vagy olyan tehetséges szerző, aki innen indult el. Legyen az képzőművész vagy szaktudós. Ma már Orosz István európai rangú művész. Romsics Ignác egyetemi tanár, akadémikus, ő is innen indult el. Nem úgy, hogy innen támogattuk, hanem a Forrásban is megjelent, többnyire ott először. Nem tettünk engedményeket, inkább a színvonalra, igényességre ügyelve építkeztünk, és valóban igyekeztünk kiszorítani a szellemi szegénységet.- Nem lehetett könnyű feladat. Te arról voltál híres, hogy nagyon értesz a vershez. Nehéz lehet valakinek a szemébe nézni és azt mondani, hogy ne haragudj, ez közölhetetlen. Vagy ugyanezt tapintatos levélben megírni.- Megírtam. Zám Tibor egyszer Dunántúlon járt egy esten, hazajön, és azt mondja, Te, képzeld el Bandi, találkoztam XY-nal, kérdezi tőlem, ki lehet az a Szekér Endre? Egy nagyon kedves, vidám ember, mondtam neki. Borzalmas szigorú, olyan levelei vannak!- Ezek szerint nem kötöttél kompromisszumot.- Nem. Soha.- Abban az időben, amikor a Forrás fólfut, sorra jönnek létre Kecskeméten a különlegesnél különlegesebb kulturális intézmények, Kerámia Stúdió, rajzfilmesek, új művelődési ház épül, pezseg az élet! Volt kapcsolata a Forrásnak ezekkel az intézményekkel? 38
