Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 7-8. szám - Szekér Endre: "Ha kifogást találtak, ugrott az egész mű!"

- Arról mesélj, hogy milyen hangulatúak voltak a szerkesztőségi ülések. Nyilván szétosztottátok a beérkező kéziratokat, mindenki olvasott, és utána valamilyen módon fölmerült, hogy mi kerüljön a lapba. Voltak itt nagy viták, beszéltetek arról, hogy bizonyos írásoknak lehetnek veszélyei, ezt kiszúrhatják, itt óvatoskodni kell?- Alapvetően nem csak erre kell gondolni! Úgy képzeld el, hogy például nagyon nagy szeretettel olvastuk és jelentettük meg a Simonyi Imre-verseket Gyuláról. Tehát, mondjuk, volt egy ilyen típus, ami egyértelmű, tehát senki nem gondolt arra, hogy kényes lehet, jók voltak a versek, stb. A szociográfiai írásoknál szóba kerülhettek minőségbeli követelmények is, meg a formai, nyelvi megformáltság hiányai, és hát a felvetett kérdések bizonytalansága vagy politikai veszélyessége is felmerülhetett. Tehát több minden játszhatott közre! Voltak személyes viták, jó és rossz értelemben, de hát ez természetes volt, és tulajdonképpen jól alakult ki egy közösség. Egy közösség, amelyről Hatvani Dani is több visszaemlékezést írt, olykor pozitívan utalt rám is, bizonyos ismereteimnek a tágasságára. Egy példát elmondok, a később időszakról, a Faludy Györggyel való kapcsolatról. Annyira jelentős volt ez a kapcsolat, hogy amikor egy interjút adott Faludy György, úgy tartotta a Forrást, hogy a kamera ne tudjon elfordulni, ha az arcát akarták mutatni, mutatniuk kellett a lapot is. Az életben nagyobb propagandát nem kaphatott volna a Forrás, mint Gyuri bácsinak ezzel a gesztusával!- A szerkesztőségben nyilván nagyon pezsgő szellemi élet folyt. Te tagja voltál az író- szövetségnek. Milyen visszhangja volt a Forrásnak tágabb irodalmi berkekben? Tudtak róla, fontosnak tartották? El tudta-e érni azt az elismertséget, mint az Ilia Mihály vagy Annus József által szerkesztett Tiszatáj, vagy a Bertha Bulcsú által jegyzett Jelenkor, vagy az Alföld?- Igen! Nyugodtan mondhatom, hogy részben személyes kapcsolatokra épülve megvolt a tekintély! Esterházy Péterrel és másokkal beszélgettünk erről. Másrészt el kell mondani azt, hogy egy-egy vidéki folyóirat megítélése halványabb volt. Az általad emlegetett Alföldnek is voltak sápadtabb időszakai, amikor nem tűnt ki annyira. És mivel a Forrásnak meghatározóbb profilja volt, és egy-egy írása átütő, szakmailag és politikailag is átütő sikerű volt, így időnként még a Tiszatájnál is jelentősebb volt.- Mitől lett Forrás a Forrás? Emlékszel a névadás történetére?- A nevet Madarász László adta. A Felvidéken volt egy ilyen folyóirat, amelynek ő a részese volt, és innen vetődött föl az ötlet. Vívódtunk esteken át, hogy milyen név lenne jó.- Kiderült, hogy Varga Mihálynak döntő szerepe volt a Kiskunság, majd a Forrás megszületésében. Varga Mihálynak miért kellett felállnia? Saját döntése volt, vagy elmozdították őt a főszerkesztői pozícióból?- Politikai oka volt, nehéz lenne röviden elmondanom. Lehet, hogy konkrétan egy ügyhöz kapcsolódik, de valójában a folyóirat kisugárzásának, egységes, a politika szempontjából talán nem szerencsés sugallatának volt köszönhető. A felmentés indokát konkrétan nem fektették írásba, feltehetően csak általános indokok szerepeltek a szövegben. Pontosan tehát nem lehet tudni, de ugyanakkor azt lehet tudni, hogy Miska nagyon nagy hatású személyiség volt. Csak egy példát mondok: együtt voltunk Varga Miskával mindjárt az elején Illyésnél, Németh Lászlónál, Illés Endrénél, Borsos Miklósnál, másoknál, tehát a szellemi élet vezetőinél. Aztán egy társaságban egyszer Miska megkérdezett egy jeles fővárosi szerkesztőt: „Te jártál Illyésnél?" Az illető azt mondta, hogy nem! „Hát hogy képzelsz Magyarországon a szellemi életben részt venni, ha neked nincs kapcsolatod a jelentős élő írókkal?"

36