Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 7-8. szám - Szekér Endre: "Ha kifogást találtak, ugrott az egész mű!"
- Inkább megyeinek, nem szűkült le a városra. A hagyomány szerint egyetemi városok indítottak folyóiratot, ilyen az Alföld Debrecenben, a Tiszatáj Szegeden. Itt nem volt egyetem, nem volt bölcsészkar, nem volt gazdag humán szellemi háttér, de volt egyéb háttér, gondolok itt a Tóth László-féle hagyományokra és egyébre.- Elindul a lap a szociográfia, a hagyományőrzés útján. Most mondtad: nem volt olyan gazdag szellemi háttere, mint amit az egyetemi városok garantáltak más lapoknak. Mi volt a biztosítéka, hogy nem lesz provinciális, ugyanakkor a szó jó értelmében lokális marad?- Illyésnek a híres ötágú síp gondolatához kapcsolódtunk, ami aztán hatodikká vált, tehát gazdagodott. A magyar irodalomról nemcsak szűk körben, a határon belül gondolkodtunk, de bekapcsoltuk erdélyi, felvidéki, délvidéki, nyugati és személyes ismerőseinket. Ilyen kapcsolatok épültek ki például Fehér Ferenccel, az újvidéki költővel, Lászlóffy Aladárral Kolozsvárról és másokkal. Szívesen fogadtuk őket, és nagyon gyakran mi mentünk Erdélybe, Kolozsvárra, Szabadkára. Ez folyamatosan szélesedett, kiegészült a Londonban élő Határ Győzővel, a nyugati irodalom más képviselőivel. Ez bizonyos ideig támadási felület is volt a Forrás ellen. A hagyományos kapcsolatokon túl, az akkori politikai helyzetnek megfelelően, létezett a szovjet-orosz kapcsolat a Nas Szovremennyik című, kitűnő szovjet folyóirattal, jártunk náluk, és jöttek ők is. Nagyon jó írók voltak! Ugyanakkor testvérfolyóirati kapcsolatok alakultak ki Erdélyben is, nagy ravaszul magyar és román is! A kolozsvári Utunkkal és a román Steaua című folyóirattal kerültünk kapcsolatba. A Steaua egy nagyon kulturált, nyugati orientációjú folyóirat volt Aurel Rau főszerkesztésében, aki költő és esszéíró volt és nagyon megbecsült szerző, nagyon komoly személyes nexusba is kerültünk. Járt nálunk, mi is mentünk oda, és hát Marosvásárhelyre is. Nekem személyes kapcsolatom volt a Párizsban élő Sipos Gyula (Albert Pál)3 esszéíróval, aki abban az időben a nagyon támadott Szabad Európa Rádió munkatársa volt. Ezt a rendőrség számon tartotta, és felelősségre is vont érte többször! Gömöri Györggyel többször is találkoztam, kitűnő költő, most nyugdíjas, Londonban él, de a cambridge-i egyetemen oktatott és remek verseket írt. Határ Győzővel való kapcsolatom nagyon jól alakult, telefonált is, meg rengeteg levelet írt, és a feleségemmel a fiam londoni tartózkodása idején fel is kerestük Győző bácsit otthonában is. Nagyon kedvesen fogadott, a kapcsolatunk nagyon erőteljessé vált. Nézd, az én nemzedékem részben ötvenhatos. Ferdinándy Gyurka, aki Puerto Ricóban volt egyetemi tanár, most már itthon is van, nagyon sok könyve franciául jelent meg, jelentős író, személyes kapcsolat is volt és a Forrásban is kapcsolat volt, tehát így fonódik össze a folyóirat kapcsolata és egy személyes barátság vagy ismeretség.- Ezek szerint a magyar emigráció is könnyebben megjelenhetett a Forrásban, vagy azért itt voltak fenntartások és megkötések?- Nagyon bonyolult. Az éveket nehéz elkülöníteni. Valószínű, de nyugodtan megállapíthatnánk a bibliográfiából, hogy megjelentek írások. Nagyon sokszor problémát is okozott egy-egy mondat, tekintve azt, hogy sokkal nagyobb ellenőrzés volt a szokottnál. A kéziratokat már a nyomdában ellenőrizték, például Csoóri Sándor egy kifogásolt írása miatt kellett újranyomtatni egy Forrás-számot. 3 Albert Pál (Budapest, 1935), polgári nevén Sipos Gyula, kritikus, újságíró. 1957 óta Frandaországban él, a Sorbonne-on szerzett tanári diplomát. 25 évig a müncheni Szabad Európa Rádió külső munkatársa volt. 34
