Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 7-8. szám - Buda Ferenc: Hazulról - haza

elnöké, de még kevesebb jogkörrel és cselekvési lehetőséggel) kegyelmi úton mentesített a büntetett előélettel járó joghátrányok alól. Ebből adódóan elhárult a jogi akadály egyetemi tanulmányaim folytatása elől, továbbá a segédmunkási státusnál fontosabb és felelősebb munkakörben is alkalmazhatott dolgozó népünk legfőbb munkaadója: az állam. Nyomban bekopogtattunk hát a Pest Megyei Tanács oktatási osztályán: hová mehetnénk el tanítani? Pusztavacsra - hangzott a válasz. Jóllehet ott terült el már akkor is az ország kellős közepén, a 4. meg az 5. számú főút, nevezetesen Örkény meg Albertirsa között, korábban még csak a nevét sem hallottuk ennek a kicsi falunak. Ezzel együtt örömmel mentünk oda, szerettünk ott lakni, minket is szerettek, s meghitt viszonyba kerültünk nemcsak a gyerekekkel, de a meglett korú emberek java részével is (akiknek legtöbbje egyébiránt a községet s környékét korábban birtokló, s egykor Kecskeméten is birtokos Coburg hercegi család uradalmi cselédjei vagy azok leszármazottjai közül került ki). Mi is a falu - helyi szóhasználattal: a központi major - műút felőli széléhez közeli hajdani cselédházban kaptunk egy konyhából, szobából meg egy kamarából álló szolgálati lakást, házszomszédaink mindahányan újkori cselédek: a téesz vagy az erdőgazdaság dolgozói voltak. A hatlakásos hosszú ház falu felőli végéhez közel egy szabad ég alatt álló sütőkemence s egy kerekes ásott kút szolgálta még a köz javát (ez utóbbiból egyszer egy szép nagy békát húztam föl a vödör vízzel együtt, aminek - mármint a békának - alig négyéves Julcsika kislányunk igen örvendett). A környező közterület hivatalosan a Hunyadi tér nevet viselte, amúgy azonban csak ekként hívta mindenki: Szorító. Szóbeli források szerint ez az elnevezés onnét eredt, hogy az út túloldalán működő kocsmából a már derekasan beitalozott legények kisebb-na- gyobb csoportjai az egymással folytatott férfias vetélkedő vége felé ide szorították ki, majd be egymást. Pusztavacson kezdtem hát - egyelőre képesítés nélkül - tanítani, első kötetem tiszteletpéldányait is oda postázta már a kiadó. A kötetnek híre kerekedett, kritikák, ismertetések jelentek meg róla, leveleket, meghívásokat kaptam író-olvasó találkozókra innét is, onnét is. Az első meghívás, emlékszem, Ceglédre szólt, ám aztán hamarosan Kecskemétről is jött egy levél Heltai Nándor1 aláírásával, aki akkor népművelési felügyelőként dolgozott a városi tanácsnál. Jankovich Ferenccel és Maróti Lajossal együtt voltunk az irodalmi matiné meghívott vendégei az Óvónőképző nagytermében összegyűlt népes közönség előtt. Néhány évvel korábban, az Állampusztára szóló beutalóm jóvoltából, laktam ugyan már szűk nyolc hónapon át Bács-Kiskun megyében, de Kecskeméten ekkor jártam első ízben, s a város néhány ismert emberével is - Heltain kívül egyebek közt Szekér Endrével, Goór Imrével1 2 - ez alkalommal ismerkedtem meg. Hazatértem után néhány héttel ismét kapok egy levelet Heltai Nándortól: nem volna-e kedvünk Kecskemétre költözni? Most aztán mitévők legyünk? Ahogy említettem, jól találtuk mi magunkat Pusztavacson, s igazából nem nagyon buzgott bennünk az elmehetnék. Ám aztán számot vetettünk akkor még csak háromtagú családunk várható, sőt óhajtott gyarapodásával, s arra a belátásra jutottunk, hogy a kollégiumi bentlakásnál, s kiváltképp a napi bejárásnál jobb lesz a gyerekeinknek, ha helyben, s hazulról járhatnak majd középiskolába is. Végső soron ez a meggondolás döntötte el, hogy igenlő választ adtunk az ajánlatra. Költözési szándékunk

1 Heltai Nándor (1932) író, népművelő, helytörténész 1957 tavaszán került Kecskemétre. 1959 végétől népművelési felügyelőként hozzájárult a város kulturális életének fellendüléséhez. Munkásságának köszönhetően megalakult az ország első irodalmi színpada, tanyai filmklubhálózata. Kezdeményezte, és 1967-től 1970-ig irányította a Kecskeméti Népzenei Találkozókat. A Petőfi Népe rovatvezetőjeként, később főmunkatársaként, valamint a Kecskeméti Lapok hírlapírójaként mintegy nyolcezer cikket, csaknem száz tanulmányt, harminc önálló kötetet jelentetett meg. Többek között Kecskemét Város Közművelődéséért Díjjal, a Katona József-díjjal, Bács-Kiskun Megye Építészetéért Díjjal tüntették ki.

2 Goór Imre (1921) kiskunhalasi származású festő, grafikus. A Forrás folyóirat grafikai és művészeti szerkesztője (1969-95). Képzőművészeti tárgyú írásai java része e folyóiratban jelent meg.

9