Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 6. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZABÓ ZOLTÁN - Olyan típusú író vagyok, akinek sokáig kell élnie : Forgách Andrással beszélget Ménesi Gábor

azt gondoltam, hogy az ő fordítását fogom használni. Kleist azonban rendkívül hosszú mondatszerkezetekkel operál, melyek tele vannak beékelésekkel, késleltetésekkel és sűrí­tésekkel, miközben a blank vers megköveteli, hogy a mondat lezáruljon a sorok végén. Úgy érzem, ezt nem sikerült Tandorinak problémamentesen megoldani, nála a mondatok átcsorognak a következő sorba, így a színészeknek és a nézőknek is komoly nehézséget okoz az azonnali megértés.-Milyen környezetet képzeltél el az előadáshoz, és milyen korba helyezted a darabot?- Mindenképpen úgy gondoltam, hogy Az eltört korsót mai környezetben kell bemutat­ni, azt azonban nem tudtam elképzelni, hogy mobiltelefonnal rohangáljanak a színészek, ezért inkább a hatvanas-hetvenes évekbe helyeztem a darabot - ha úgy tetszik, a Kádár­korszak állóvizébe és korrupcióval átitatott miliőjébe -, de azt is egyértelműen jeleztem, hogy mindez ma játszódik. A helyszín nem tárgyalóterem, hanem Ádám bíró háza, aki éppen most költözött be, még nem sikerült belaknia, vagyis egy átmeneti, nem rendelte­tésszerűen használt teret képzeltem el, ami nagyon nyitott, és ahogy a történet előrehalad, úgy lepleződik le, hogy voltaképpen nem is házat látunk, hanem valamilyen köztes teret, akár egy színészklubot vagy kocsmát.- Kecskeméten nem először dolgozol, sőt otthonosan mozoghatsz ebben a közegben, hiszen Ruszt József mellett dramaturgként itt kezdted a színházi pályát, később két darabodat is játszották itt, a Holdvilág és utasát, valamint A kulcsot. Hogyan találtad meg a hangot a mostani társulattal? Nyilvánvalóan valamennyi szerep fontos, mégis azt gondolom, azon áll vagy bukik az előadás, hogy milyen színészek formálják meg a két főszereplőt. Ádám bíró szerepében Kőszegi Ákost láthatjuk, aki - most csupán az utóbbi egy-két év munkáit figyelembe véve - nemcsak a Boldogtalanok című Füst Milán-darabban nyújtott emlékezetes alakítást, hanem azt megelőzően rendkívül meggyőző volt mint Petronius a Caligula helytartójábön. Ót kaptad vagy választottad?- A színház javasolta a szereposztást. Kőszegi Ákosnak nagyon örültem, mert rendkívül érzékeny és intelligens színész, nagyon neki való a szerep. Saját darabomban, A kulcsban, ami két évvel ezelőtt ment itt, Kecskeméten, remek Báty volt. Természetesen Ákosnak is megvan a maga képe a darabról és a szerepről, az enyém kicsit más, ami gyakran vezethet konfliktusokhoz - közben hol enged az ember, hol szigorúbb -, de a rendezőnek minden­képpen közös nevezőre kell hoznia a különböző elgondolásokat. Sikerült elérnem, hogy egy kisebb, de annál fontosabb szerepben Pogány Judit is bejöjjön a színpadra. Nagy szükség van rá, hogy megnyilvánuljon a többiekétől teljesen különböző hang és játékkul­túra, aminek köszönhetően másfajta rálátás képződik a darabra és a színházra. Pogány Juditot Brigitta asszony szerepében láthatja a közönség, aki meggyőzően adja elő, hogy előző este az ördöggel találkozott, miközben tudjuk, hogy Ádám bírót láthatta. A próbá­kon komoly vitáim voltak a színészekkel, mert az ösztöneikre hagyatkozva a pillanatot próbálták megragadni, s nem arra koncentráltak, hogy a darabból kibomló - talán nem minden ponton hibátlanul lecsiszolt - történet milyen mély és fájdalmas emberi igazságo­kat hordoz. Minden jelentős művész saját személyisége dallamára építi fel művét, Kleist esetében azonban annyira védtelen és sebezhető ez a személyiség, hogy a darab felületén tükröződik. Minden, ami nem konzekvens és váratlan, ebből a különleges személyiségből fakad. A színészekkel való diskurzust megpróbálom úgy irányítani - felvállalva persze bizonyos konfliktusokat -, hogy ne kényszernek érezzék, amit várok tőlük, de próbálom elkerülni, hogy azokkal a szokványos eszközökkel dolgozzanak, melyek a darab egyfajta megközelítésében kézre állnának. Mivel nincs komoly rendezői renomém, ezt a kritikus pillanatokban a szememre lehet vetni, mégis úgy érzem, kifejezetten jóindulatúan fogad­tak a színészek, nagy alázattal próbálnak nap mint nap. A fordítás működőképesnek bizo­107

Next

/
Thumbnails
Contents