Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 6. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZABÓ ZOLTÁN - Gömöri György: Emléksorok Kálmán Béláról

Stúdiója ugyan jól működött, de Bélának egy idő után elege lett a rendelésre készített reklámfotókból. Engem is lefotózott 1974-ben, amikor nála jártam - nosztalgikusan tekintek vissza akkori dús hajzatomra. Viszont a hetvenes években elkezdett utazgatni, és ebből egymás után születtek szebbnél-szebb könyvei. Más szóval főleg portréfotósból, illetve termékeny színházi-operai fotósból (Magyarországon gyakran fényképezett színészeket) Béla először igazi fotóművésszé, majd fokozatosan a fényképezés nemzetközi rangú mesterévé emelkedett. 2007-ben Kecskeméten kiadott Kálmán Béla utazásai című albumából látni, hogy bár korábban is voltak díjnyertes „művészfotói" (például az 1955-ös Poros út a Bükkben), és már a hatvanas években is csinált érdekes képeket Itáliában, illetve Amerikában, első egzotikus kirándulására 1970-ben került sor, amikor Angkor Watot fényképezte Kambodzsában. Ebből lett az Angkor című fotóalbum, ami New Yorkban jelent meg. Ezt kilenc újabb fotóalbum követte európai és amerikai kiadóknál és széles körű nemzetközi elismerés - 1984-ben az UNESCO FIAP nevű fotográfus szövetsége a „mester" címet adományozta Bélának, ő volt az első amerikai, aki ezt a címet megkapta.

Itt megjegyezném, hogy a Kálmán Béla utazásai fényképeinek datálása gyakran hibás - nem tudni, ez a mester öregkori feledékenységének vagy a hazai nyomda elírásainak-e az eredménye. Például egy párizsi kéményeket ábrázoló kép (egy amerikai katalógusból tudom, hogy 1962-es) készítési ideje az album szerint 1947, egy brooklyni iskolaépület betört ablakait ábrázoló fénykép pedig 1951-re van datálva, ami azért lehetetlen, mert akkor még Béla egy budapesti fotószövetkezetben működött, be se tette a lábát Amerikába (a helyes dátum: 1961). Ha tehát egy fotótörténész fel akarná dolgozni Kálmán Béla életművét, tüzetes összehasonlító munkát kell végeznie, számos amerikai katalógus figyelem- bevételével.

De visszatérve fotóművészetére: számos útifénykép után, amelyeknél a szerkesztés csak a pillanat látószögében érvényesült, Kálmán Béla a nyolcvanas években elkezdett fotogramokat, illetve virágkompozíciókat készíteni. Már 1982-ből van egy Elegáns orchidea című képe, de később egy egész albumot adott ki Rare Orchids címen, amit Ritka szép orchideák-nak fordított magyarra. Egyik levelében elmagyarázta nekem, milyen változás állt be életében: öregkorára fotóművészből komputertechnikussá, illetve fotogram-művésszé vedlett. A különleges orchideafotók mellett Béla csigákról és kagylókról is készített költői szépségű fotogramokat.

Ebben a változásban bizonyára szerepe volt Kepes György, Amerikában élő neves képzőművésznek, akivel Kálmán Béla a hetvenes években barátkozott össze, alighanem Cape Codon. Arról, hogy Kepes milyen nagyra értékelte Béla művészetét, én csak 1982-ben értesültem, amikor is Béla megkért, hogy készülő magyarországi retrospektív kiállításának katalógusába fordítsak le egy angolul írt Kepes-szöveget. (A kiállításra egyébként három helyen, Budapesten, Pécsett és Hódmezővásárhelyen került sor 1983 áprilisában.) Kérésébe szíves-örömest belementem, egy feltétellel: mivel én jóval később kerültem külföldre, mint Kepes, és elég választékos stílusban tudok írni magyarul, ne próbáljon a szerző lényeges változtatásokat eszközölni fordításomon. Ebben meg is egyeztünk, Béla, de állítólag Kepes is meg volt elégedve fordításommal - Béla megköszönvén gyors segítségemet, ezt írta levelében: „jópofa lesz a crediten: Kepes Cambr. USA és Gömöri Cambr. UK, hát mi ez, ha nem egy internacionális összeesküvés?"

Hogy fogalmat adjak Kálmán Béla művészetéről, hadd idézzek néhány mondatot ebből a Kepes György-féle katalógusból: „[Kálmán] képei megindító költői metaforák. Visszafogott szuggesztióval fedi fel a látható világ drámáját, színpompáját és kimeríthetetlen gazdagságát... Válasszon bármilyen témát, khmer templomok ünnepélyes, méltóságteljes architektúrájától az újmexikói ég-fesztiválok játékos, színesen lebegő léggömbjéig, képeinek ereje s méltósága semmit sem vesz el frisseségükből." Az utóbbi mondat Kálmán egyik legszebb fotóalbumára utal,

94