Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 6. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZABÓ ZOLTÁN - Gömöri György: Emléksorok Kálmán Béláról
Gömöri György Emléksorok Kálmán Béláról Kálmán Bélát én már alighanem a második világháború alatt megismertem. Akkoriban a Deák téri Várkonyi-fotóstúdióban dolgozott, ami nem volt messze lakásától (az Anker közben lakott). Kálmán nagyra becsülte a házunkban lakó képzőművészeket, s miután önállósította magát 1945-ben, továbbra is feljárt a házba. Úgy tudom, jóban volt Szentiványi Lajossal, de nevelőapám, Medveczky Jenő művészetét még többre tartotta. A hetvenes években hozzám írt egyik levelében említi, hogy hazulról megkapta azt a kis zsebkönyvet, amelyben Medveczky Iliász-sorozatát kiadták, és hogy mennyire tetszenek neki ezek a fekete-fehér stílusú, klasszikus szellemiségű művek. Igazából csak 1964-ben barátkoztunk össze, amikor Bélának már stúdiója volt Bostonban, én pedig egyéves kutatói ösztöndíjjal a Harvard vendéglátását élveztem. Béláék a Commonwealth Avenue-n laktak - ezt a szép bostoni utcát kineveztük az „amerikai Andrássy útnak", mert kicsit a legszebb budapesti útra emlékeztetett -, lehet, hogy már akkor is megfordultam ebben a lakásban, de arra határozottan emlékszem, hogy 1965 tavaszán meglátogattuk őt és amerikai feleségét, Ednát, a Cape Codon vásárolt nyaralójukban. Utána, amikor már visszatértünk Angliába, levélben tartottuk a kapcsolatot. Béla amerikai karrierje érdekesen kezdődött. Hozzánk hasonlóan ő is 56-ban hagyta el Magyarországot, de a forradalom alatt jól forgolódott, mert aznap, amikor megalakult Nagy Imre utolsó, már többpárti kormánya, bejutott a Parlamentbe. Itt lefotózta Tildy Zoltánt, Kéthly Annát, Losonczy Gézát és Maiétert, majd fölmentek autóval a Várba, a plébániára, ahová éppen megérkezett három katonatiszt kíséretében a kiszabadított Mindszenty bíboros. Kálmán Béla őt is lencsevégre kapta. Ezek a felvételek a szó szoros értelmében aranyat értek, mert (amint azt Béla egyik jóval későbbi leveléből megtudtam), Bécsben 125 dollárt kapott értük az Associated Press-től. Ezek után Béla azok közé a ritka magyarok közé tartozott, akik „gazdagon", vagyis dollárral a zsebükben érkeztek Camp Kilmerbe. Ahonnan Béla egy nagy chicagói fotóüzembe került, először kulimunkára, de a főnök hamarosan fölfedezte magának a tehetséges magyar menekültet, aki közben egész tűrhetően megtanult angolul, s akire a képmásolásnál nagyobb feladatokat is rá lehetett bízni. Nem sokkal később Bélát megbízta az illusztált Life magazin, hogy készítsen képeket az amerikai magyar menekültekről. Ez a felkérés nagy megtiszteltetés volt, de Béla később panaszkodott, hogy miután ebből a célból körbeutazta az Egyesült Államokat, mintegy húszezer elkészült fotójából a magazin mindössze tizenhatot használt fel. Közölték vele, hogy ez Amerika, itt más neves fényképészek is hasonló „szórással" dolgoznak. Chicago után Béla New Yorkban dolgozott, majd 1960-ban került Bostonba, ahol pár évvel később sikerült megvennie a „Studio 350 Newbury Street" nevű, műszaki felvételeket előkészítő stúdiót, ahol maga is alkalmazásban volt. De Kálmán Béla csak akkortól élhetett igazán művészetének, amikor 1965-ben feleségül vette a jómódú és férje támogatásában nagyvonalú Ednát. 93
