Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 1. szám - Oláh - Gál Róbert: Bolyai János képzeletbeli számvetése életéről, hiteles feljegyzések alapján

Oláh-Gál Róbert

Bolyai János képzeletbeli számvetése életéről, hiteles feljegyzések alapján

Én, Bolyai János nyugpénzes császári-királyi másodosztályú mérnök kapitány meghalni készülök. Ezért számvetést készítek, és az eljövendő olvasónak megírom életem summáját. Megromlott emlékezőtehetségem, ezért az eseményeket nem időrendi sorrendben, hanem úgy írni, ahogy azok eszembe jutnak.

Kezdem azzal, hogy a matézis tiszta szeretetét áldott emlékű Atyám plántálta belém. Igaz, hajlamom is volt rá, de Atyám ügyes adagolása és kellő időben történt szenvedélyes magyarázatai által jutottam el oda, ahol állok, vagyis sikerült megreformálnom az egész tant. Új alapra helyeztem a tér tudományát, és az eljövendő nemzedék igazolni fogja tanom helyességét. Már az a tény, hogy a földkerekség legnagyobb matematikusa, Gauss is magáénak mondta tanomat, igazolta Tér Tudományom helyességét. Később az orosz Lobacsevszij is az enyémmel teljesen megegyező eszmékre jutott. Kell-e ennél több jel, hogy végül is az egész emberiség magáévá tegye tanomat. A jövő fényesen igazolni fogja eszméimet. Bár lehet, hogy én már nem fogom ezt a földi életemben megélni.

Az általam szeretett Atyámtól kell kezdenem életem summázatát. O is kiváló matematikus volt. Már gyermekkorában csodagyerek, de tanítói hóhérai lettek, mert nem tudták kellő tapintattal kezelni atyám sokféle tehetségét. Nem a jó irányba vezették szellemi fejlődését, hanem a magamutogatás, pillanatnyi sikerek csalfa csillogásába. Ez aztán egész életét és tevékenységét meghatározta. Öregkorában sem tudott szabadulni az ezermesterkedéstől, a pillanatnyi csillogástól, az alkalmi versek faricskálásától. Szét is aprózta igazi matematikai tehetségét, és így nem alkotott új és mély elméleteket, hanem kályhákat és halotti búcsúztatókat. Atyámnak a szerencsétlen életében egy kis szerencse, hogy Fehér megye szigorú és konok főispánja, báró id. Kemény Simon a családjába vette, és fia tanulótársaként kiküldte Göttingenbe. Ott, Göttingenben látta meg aztán Atyám, hogy mi is az igazi tudomány, és hogyan is kell ahhoz közeledni. Talán akkor ott voltak Európa legkiválóbb tudósai. Az általam igen tisztelt Atyám ott ismerkedett meg Gauss-szal, és tőle tanulta meg a mély elmélkedés és az alapos matematikai vizsgálódás varázsát. Ott értette meg, hogy a tudomány nem a pillanatnyi fellángolásokból áll, hanem a hosszú-hosszú előkészületekből és alapos tani vizsgálatokból. Atyám annyira megfeledkezett önmagáról, hogy nem is figyelt a mindennapokra, elhanyagolta a báró fiát, tanulótársát, és csak a saját feje után ment. A báró által számára kiutalt pénzt teljesen felélte, és lejárván a tanu50