Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 1. szám - Oláh - Gál Róbert: Bolyai János képzeletbeli számvetése életéről, hiteles feljegyzések alapján

lásra kiutalt idő, haza kellett volna térjenek. De Atyámnak semmi pénze sem volt már. Az ifjú báró, aki teljesen az ellentéte volt szigorú apjának, ott akart maradni Atyám helyett, mert tudta, hogy akkor az apja őt haza fogja vitetni. De Atyám ezt nem fogadhatta el. Akkor a fiatal báró megígérte, hogy amint hazajön, azonnal pénzt szerez, kiváltja az adósságból és hazahozatja. Mikor azonban hazaérkezett öccsével, báró Kemény Jánossal és annak Bodor Pál nevű kísérőjével (aki később a Provinciális Kassza főpénztárnoka lett), nagyon betegen találták az idős Kemény Simon bárót. Agyban fekvő beteg ember volt, konok és szigorú, ezért elő sem lehetett hozni előtte, hogy Göttingenbe Atyámnak pénzt küldjön.

Ide illeszkedik az alábbi történet: Atyám a Kemény báró családjához, az alsógáldi kastélyba 1785-ben került. Azt magam is tudom, hogy 1848-ban az oláhok lázadása milyen pusztítást okozott ott, de Atyám odakerülte előtt még annál is véresebb események zajlódtak Fehér vármegyében. Egy Horea nevezetű ortodox pópa, a sok elnyomás és megaláztatások okozataként, felhergelte az egész Érchegységet a magyarok és az urak ellen, és ahol magyarokat találtak, azokat vagy felkoncolták, vagy erőnek erejével ortodoxszá tették. Nos, ennek a Horeának legfőbb vágya az volt, hogy a főispánt, aki szerinte még a Császár parancsait is semmibe vette, elevenen felkoncolja és a nép előtt megnyúzza. A Kemény báró családja éppen ebédelni készült az alsógáldi kastélyukban, amikor is az utolsó percben kapták a hírt, hogy Horea a bandájával már a falu szélében jár, alig tudtak étlen-szomjan Enyedre elmenekülni a Kálnoky huszárok segítségével. Miután leverték és elfogták a Horea-féle banditákat, a megtorlás sem volt akármilyen. Ebben a megtorlásban a főispán járt az élen. Úgy, hogy báró id. Kemény Simonnal nem volt jó összeakadni, vagy neki nem akaratjában maradni.

Ilyenformán nem sok reménnyel lehetett a Göttingenben várakozó Atyám, hogy pénzt kapjon a bárótól. A fia, az ifjú báró, aki teljesen ellentéte volt szigorú és konok atyjának, megpróbálkozott, hogy pénzt szerezzen, de nem mert beteg atyja ellenében cselekedni. Már Atyám szinte egy éve ott tartózkodott mindenfajta segítség és pénz nélkül Göttingenben. Legjobb barátja, Gauss is hazament Braunschweigba, csak szánalomból kapott naponta egy kis cipót és egy kupa bort, mégis, Atyám mesélte, hogy ez volt élete legszebb éve. Mindenről lemondva, csak a matematikai és metafizikai eszméknek élt. Megóvta magát a testi bujál- kodástól és mindenféle más kicsapongástól. Mindig büszkén emlegette, hogy egész életét úgy kellett volna leélje, mint azt az egy várakozó esztendőt.

Aztán váratlan esemény történt. 1799. május 28-én este 6 órakor meghalt báró id. Kemény Simon. Fia már másnap pénzt tudott küldeni Atyám kiváltására. Az ifjú báró hirtelen csak annyi pénzt tudott összeszedni, amennyi az adósságot fedezte, a hazautaztatáshoz már nem futotta a felküldött pénzből. így atyám gyalog kellett hazainduljon. De ezt is a rá jellemző sztoikusi bölcsességgel kezelte. Megírta Gaussnak, hogy végleg távozik. így Gauss is felkereste, és még egy hosszú gyalogutat tettek meg együtt. Aztán örökre elváltak, hogy a hátralévő életükben soha többé ne találkozzanak.

Atyám hazajövetele nem volt felhőtlen. Többször is került életveszélybe. De a Bolyaiakhoz méltó módon, igen bátran megvédte magát. Semmitől és senkitől sem félt.

51