Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 6. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZABÓ ZOLTÁN - András Sándor: Se bourgeois, se proletár : Szabó Zoltán és a harmadik út

zálódott, jött létre: a közösből közösség fejeződött ki, a nemzet. Az idézett utolsó bekezdésben az első „vagy úgy" az ország kommunista vezetésére utal, azoknak voltak „totális céljai", a második „vagy úgy" viszont a nyugati országokban végbemenő folyamatokra, a lehetőségekből és eszközökből - totális célok nélkül - itt-ott, ebben-abban megvalósuló „totális kontrollra".

A polgárvilág, a polgárság meghatározta világ valóban „elbizonytalanodott" a második világháború utánra. A „fogyasztói társadalom" már nem polgári, legfeljebb állampolgári társadalom, illetve annak egy bizonyos, most már évtizedek óta meghatározhatatlan fajtája. (Az Oxford English Dictionary szerint a „consumerism" szó először 1960-ban tűnt fel jelenlegi jelentésével. Ez a „fogyasztóiság" lényegében azt jelenti, hogy a termelést a fogyasztás határozza meg, a fogyasztást pedig a fogyasztókban reklámokkal keltett igény. A „fogyasztói társadalmat" az jellemzi, hogy mindenki fogyasztó, ki-ki vagyoni lehetősége szerint, amit viszont nem osztályhelyzet határoz meg.) Akik azt mondják, munkássága az emigrációban elszegényedett, elapadt, nem mondanak igazat, de nem is gondolják meg, hogy nemcsak az emigráció, hanem a nyugati, sőt a népi-de- mokratikus társadalmak jellege is megváltozott. (Erre csak egy példa a szolgáltatóipar és a turistaipar keletkezése és hihetetlen elterjedése.) Szabó Zoltán írásainak egyik érdekessége, hogyan gondolkozott ő a jeles népiek közül egyetlenként, a megváltozott nyugati körülmények között. Nem írhatott úgy, mint korábban, mert nem is arról kellett írnia, amiről korábban. Úgy gondolom, hogy senki sem írt olyan gondolatébresztőén az 1956-os forradalomról, mint ő.

Az is nyilvánvaló, miért lehetett fontosabb számára a nemzet, mint a társadalom, nemcsak a forró második világháború alatt, hanem a haláláig tartó hidegháború, és a már akkor meghatározhatatlanná váló társadalmak idején. Már szó esett róla, a világháború kezdetétől felhagyott publicisztikájában a társadalmi változás követelésével, és ország helyett arról írt, milyen a táj, a „magyar táj magyar ecsettel" (Juhász Gyula). A tájak országoktól, országhatároktól ahhoz hasonlatosan függetlenek, mint a nemzet a társadalom rendszereitől. A középkori gazdasági rend más volt, mint a kapitalista, a kormányzás rendszere is más volt, viszont a nemzet a középkorban is angol, francia, magyar volt. Korról korra változhatott, de, legalábbis az államalapítás óta, abban nem, hogy magyar volt és maradt.

5. A harmadik út

Idéztem korábban a londoni Bibó-kötet előszavából, hogy 1949-ben „a harmadik út, a független nemzeti élet kapuja ezzel bezárult". Ezt minden bizonnyal a Bibóval és a könyveimmel kapcsolatban írta Szabó Zoltán, de érezhetően saját nézetét is kifejezte vele. Biztosra veszem azonban azt is, hogy saját nézete Bibóéhoz igazodott, ő maga ugyanis ritkán használta a „harmadik út" kifejezéssel jelzett gondolatot, bár határozottan vallotta igazát és szükségességét. Két 1956 utáni írásában foglalkozik vele, egy harmadikban utal rá, egy negyedikben pedig olyasmiről ír, az 1937-es Márciusi Frontról, ami segíti az említettek értelmezését.

50