Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 6. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZABÓ ZOLTÁN - András Sándor: Se bourgeois, se proletár : Szabó Zoltán és a harmadik út

A populizmus kérdéseiről az Irodalmi Újság 1958. november elsejei számában jelent meg. Ez egy milánói olasz-magyar konferencia előadására készült, oda francia nyelven. A „populizmus" szó franciául is, olaszul is, angolul is a „népi" (az orosz „narodnyikra" visszamenő) szava, nem összekeverendő a politikai populizmussal (ahogyan egyébként a „népi" más, mint a „népies", bár sokan összekeverik). Szabó Zoltán olvasta a konferenciára meghívott Franco Venturi vaskos könyvét angol fordításban (Isaiah Berlin előszavával) a „ populism"-ről, az olasz eredetiben „populismo" volt olvasható. Ha Szabó Zoltán, angol mintára, magyarban a „populizmus" szót használta, valószínűleg azért is, mert a magyar „népi" szónak nincsen izmusos változata. A „népi mozgalom", akárcsak a „népiek", más, mint a „népiség", ami maga sem elméletre utal. Az említett írásból két idézet jelzi Szabó Zoltán szavaival, hogy mit értett ő „a harmadik út" kifejezésen, ez ugyanis egy sokszor és sokfelől vitatott kérdés:

„Azoknak a könyveknek a száma, amelyek 1936 és 1943 között a mozgalom empirikus módszereivel kerestek olyan magyar utat, olyan harmadik utat, amely annyira radikális, mint a marxistáké, de nem vezethet totalitarizmushoz, körülbelül ötvenre tehető." (Nyugati vártán, 58. o.).

„A posztsztálinista esztendőkben a népi írók és a falukutatók presztálinista antisztálinistáknak rémlettek, a tapasztalt álforradalmisággal szemben valóságos forradalmároknak, azzal az előnyös ráadással, hogy nem marxisták, de anélkül, hogy antimarxisták lennének. Ilyen formán tulajdonképpen a sztálinista esztendőknek volt köszönhető, hogy a népi utópia felvázolójának, Németh Lászlónak a gondolatai, a kert- Magyarországról, a minőségi forradalomról s a városiasodás kérdéseiről a posztsztálinista periódusra csábítóbbak lettek, mint megírásuk idején voltak. Vonzóerejük a közben átélt történelmi katasztrófák és zsarnokságok után csak növekedett. A sztálinista esztendőknek tulajdonítható, hogy Bibó István professzor olyan írásai, amelyek 1945 és 47 között bírálták analizálva a kommunista párt népellenes és demokráciaellenes taktikáját, s Németh Lászlóhoz hasonlóan harmadik utat, külön szocialista magyar utat követeltek, olvasmányává váltak az új ifjúságnak." (Nyugati vártán, 59. o., kiemelés tőlem, A. S.)

A másik írás címe: Szárszó, az Irodalmi Újság 1959. július 15-i számában jelent meg. Szabó Zoltán úgy számol be az 1943. augusztus 23-án megkezdett konferenciáról, könyv alapján, hogy nem vett részt benne, ahogyan Illyés, Tamási Áron, Kovács Imre és Bibó sem. Távollétükről azt mondja: „Püski Sándor nem tudta, de nem is akarta a mozgalom minden árnyalatát a maga kiadójának körébe vonni." (i. m. 63sk). Kritikai megjegyzései elsősorban ezzel a kijelentéssel hozhatók kapcsolatba; egyébként a 16 év távlatából írt beszámoló és értékelés elismerő: „Mindez azonban nem változtat azon, hogy a Szárszói Konferencia annak idején fölvetette a ma is érvényes demokratikus és haladó eszmék javarészét." (i. m. 65. o.). Külön érdekessége ennek az írásnak is, hogy az 1956-os forradalom után és emigrációban, vagyis Nyugaton, cenzúra nélkül készülhetett.

Szabó Zoltán legjelentősebbnek Németh László előadását tartotta, emiatt is emelem ki a harmadik úttal kapcsolatos részeket:

51