Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 6. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZABÓ ZOLTÁN - András Sándor: Se bourgeois, se proletár : Szabó Zoltán és a harmadik út
megtépázott bőrkötésű könyvekkel. Voltak bőven 20. századi, sőt a 80-as évek elején kiadott könyvei is, de azok elsősorban az emeleti dolgozószobájában, és a második emeleti kis vendégszobában kaptak helyet. Ezekbe a helyiségekbe, és a fürdőszobába is, a richmondi Thetis Terrace-ról áthozott bútorzat került. A nappali szoba hangulata feledhetetlen volt: egyik ablaktalan oldalán a hatalmas kandalló, a másikon egy láthatóan régi időkből származó hosszú, keskeny és súlyos fa étkezőasztal, körülötte magastámlájú székek. Ebből a szobából, a kertbe kilépve, annak túloldaláról fel lehetett kaptatni bal felé egy, a kőfalhoz igazodó füves padkához; onnan, a kőfalra támaszkodva, nagyszerű látvány volt a kastély a folyócska túlsó oldalán. Szabó Zoltán ezt a helyet „the captain's deck"-nek, a hajóskapitány fedélzetének nevezte. Jó időben ott került sor az ebéd vagy a vacsora előtti italra. Szabó Zoltán lakóhelyeinek belső környezete, a maga készítette régi fabútorzattal egyfajta oltalmazó, mindenképpen a 20. század közepétől elhatárolódó, de azt nem megtagadó hely volt. Nem régi idők nosztalgiájával vett körül, hanem múlt és jelen folytonosságát jelezve, a múlt kedvelését éreztette jobbnak. Voltak, akik a háta mögött enyhén prüszköltek arisztokrata allűrnek érzett- értelmezett viselkedésétől, modorától, életigényeitől (ezekhez illettek a nagyétkezések), mondván, hogyan illik ez az arisztokratikusság ahhoz az emberhez, aki (másodszorra) ugyan gróf Károlyi Mihály és Andrássy Katinka lányát vette feleségül, maga azonban a középosztályból származik, ráadásul híres falukutató volt. Nos, jól illett. Ezért is kezdtem ezt a ráemlékezést így, bár emlékezni a gondolkodóra és íróra akarok. O legalább annyira volt plebejus, mint arisztokratikus, holott egyik se. Másfelől nem tudta és érezte magát se polgárnak, se parasztnak, se középosztálybelinek. A Szerelmes földrajz elején, gyerekkorát idézve-jellemezve mondta a Visegrádi utcának arról a szakaszáról, ahol gyerekként élt: „Külváros és város találkoztak itt; óvatosan érintkeztek egymással e határon." (Osiris, 1999, 16. o.) Vagyis az újpesti munkásság és a lipótvárosi polgárság, illetve középosztály között, a város peremén nőtt fel, hogy József Attilára emlékeztessek. (Többször említette, hogyan mondta József Attila egy vendéglő kockás terítőjű asztalánál verseit.) Gondolom, ez a két- lakiság is vezette Szabó Zoltánt Tardra, és a Bükk, Cserhát és Mátra népéhez: egy részük szintén kétlaki volt, paraszt, de bányában vagy gyárban is dolgozott. Ezt a népet fedezte fel az ország, illetve a társadalom és a nemzet számára, ezt idézte és vizsgálta olyan jól és felkavaróan, hogy könyve országos vitához vezetett. Kérdés, hogy mennyiben érzett és gondolkodott ahhoz a József Attilához hasonlóan, aki verssoraival: „hejh, burzsoá, hejh, proletár / én, József Attila itt vagyok" egyszerre szólított meg burzsoát és proletárt, jelezve, hogy ő hozzájuk viszonyulva egyik se. Szabó Zoltán is mondhatta volna ezt? Majdnem. Pontosítva, ugyanis máshogyan kell kérdezni: Milyen is lehetett az az ember, aki a burzsoá-proletár polaritásnak egy arisztokrata-paraszt polaritással keresztbe téve gondolt saját magára - magyar viszonyok közt? Ha így kérdezek, mert azt hiszem, így kell, rövid válaszom a következő. Szabó Zoltán a maga gondolkodása szerint mind a négyet kívülről szólította volna meg, nem csak a kettőt, mint József 41
