Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 6. szám - Nyerges Gábor Ádám: Sziránó szimfónia
másodikos robotok és a megszeppent, rettegő, de így, együtt kevésbé félő, sőt félelmükben szinte a másodikosoknál is veszélyesebbnek tűnő, önmagukból kivetkőzött, eszelős elsősök is. És gondolom, te vagy akkor Tomtom, nem is annyira kérdés, mint megállapítás volt ez, a hangsúly mégis kérdő, ezt Tomtom és népe is érezte, hogy itt és most egyszerre számon lett kérve nem is csak eredendően magához vett uralkodói jogköre, rangjának és személyének feltétel nélküli tisztelete, hanem egyenesen a kiléte is. Sziránó úgy egyenlített (sőt), hogy ez még a szándékában sem állt. Hovatovább, azt sem tudta, hogy neki most egyáltalán ki kéne (vagy lehetne) egyenlítenie, vagy hogy egyáltalán van mit. Tomtom viszont megértett valamit. Ebből az egy mondatból levezetve értette meg aztán az egész életet is, az egész dzsungeltörvény és erősebb kutya dolgot, azt, hogy miért kerülhetett ő itt hatalomra, és hogy miért fog sosem látott gyorsasággal el is bukni. Egyszerre tudta és átlátta az egészet. De hát végül is valami ilyesmiért akarta látni Sziránót. Elmehetsz, mondta, mire a vele szemben álló Sziránó először érteden tekintettel reagált, mintha csak azt mondta volna: naná, eddig is elmehettem volna, miért ne mehetnék, így bámult most rá, majd a helyzet valóságos súlyát még mindig fel sem fogva megrántotta a vállát és - a közönség véget nem érő hüledezésétől, sutyorgásától és mutogatásától kísérve - tényleg elment (ha feltételezéseink nem csalnak, pisilni). Tomtomról legközelebb pár hónap múlva hallott, mikor az iskolai akadályversenyen Áron megsúgta neki, hogy a tanároktól származó abrakadabra helyett van ám egy titkosabb jelszó, amit csak ők, gyerekek használnak egymás közt, és úgy hangzik: Tomtom fasza kunkorodik. Nagy vihogás, általános derültség. Sziránó viszont ekkor még olyannyira mit sem értett Tomtom általa elindított detronizálásából, hogy kifejezetten szomorúan, könnyeivel küszködve bandukolt vissza az iskola felé osztálytársai körében (természetesen rendezett, kettes sorban), tekintve, hogy Pavel detektív még aznap legyőzte Bélát (az ördögit), neki pedig, mire odaért, már nem is maradt kit legyőznie. Csak az a tudat vigasztalta valamelyest, hogy a saját szemével látta, mennyi klón-robot garázdálkodik még a világban, legyőzetlenül. 30
