Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 6. szám - Nyerges Gábor Ádám: Sziránó szimfónia

san meggyűlölte Sziránót. Egyrészt Feri ok, és ebből következően érdek nélküli, tehát a legszebb fajtából való rajongása miatt, másrészt, mert bár - mint az imént eldöntötte - gyűlölte hősünket, mégis meggyőzte Feri hódolata, így önmaga is kedvelni kezdte Sziránót. Ez pedig, lássuk be, túl sok ambivalencia (pláne tudat alatt) egy átlagos hatévesnek. Pláne egy olyan hatévesnek, akinek más vágya még legalább tíz évig nem is volt, mint legjobb barátot találni magának, és aztán azt kizárólagosítani, csak az övévé tenni, magának tudni és mindenki mástól végérvényesen elzárni. Péceli Krisztián ezen felismerések megfejtésével aztán be is fejezte az életét, tizenhat éves, összeroncsolódott idegzetű, magányos, szűz kis buziként, utolsó ingereivel is félelmet és beteljesületlen, megértésre és gyengédségre irányuló vágyakat sugározva a világ felé, mint egy, a nyílt vízen eltűnt hajó célba sosem ért, a semmibe pittyegő essóes üzenete.

Ekkor azonban még csak fogta Sziránó bal karját, erősen és kissé vadul is rán- cigálva, ugyancsak vad örömtől ittasan, igaz, nem a hatalom, hanem a társaság és a valahová tartozás okán, legfőképp azért, mert úgy tűnt, ha ez most jól sikerül, Ferivel hosszú, talán életre szóló barátság elébe néznek.

Ki az a Tomtom, kérdezte Sziránó egy kitelepített nemes elegáns méltatlankodásával a hangjában, kissé meglepve ezzel marcona fogvatartóit. Ferinek ekkor ugyanis (a hosszú iskolaévei alatti ritka esetek egyikében) valami szöget ütött a fejébe. Fia Sziránó, aki láthatóan fontos egyénisége ennek a formálódó közösségnek, igazi lángelme, és már most körbelengi valami megmagyarázhatatlan ígéret, valami megfejthetetlen, mégis mindenki által érezhető reményteljesség, szóval, ha ő még nem is tudja, hogy egyáltalán ki az a Tomtom, ha még csak nem is hallott az immáron harmadik hónapja regnáló Tomtomról, mi van, ha Tomtom mégse bír akkora hatalommal, ha híre mégsem olyan rettegett és általánosan elterjedt a négy elsős osztály körében, mint azt eddig hitte.

Flolott a gond igazából tényleg Sziránóval volt, akihez - valamilyen módon, ki tudja, miképp - egyszerűen még nem jutott el Tomtom rettegett híre, vagy ha el is jutott, bizonyára épp nem figyelt, mivel egy elég komoly ügyön dolgozott már néhány napja: gonosz klón-robotokat kellett megállítania, mielőtt elpusztítják a világot. Feltehetően, ha pár nappal később vették volna őrizetbe, már tudta volna, ki az a nagyhatalmú és titokzatos úr, aki most látni kívánta őt, aki meg akarta szemlélni, hogy hadd látja, úgymond, mennyit ér ez a kiskölök, akiről mindenki úgy beszél, mintha maga a megváltó lenne, persze hatéves keretek közt. A sors iróniája, hogy ez a teljesen ártatlan, és Sziránó szempontjából teljesen magától értetődő és logikus, Tomtom kilétére vonatkozó kérdés ezúttal egy nagy ígéretű karrier ritkán látott gyorsaságú törését jelentette. A Tomtom iránt érzett tiszteletében némiképp megingott Feri ugyanis természetesen továbbadta aggodalmát és bizalmatlanságát a legtöbb ismerősének, akik ugyancsak így jártak el. Tomtom pedig, még mielőtt befolyásos másodikosként megerősíthette volna uralkodói pozícióját, és egyáltalán kiépíthette volna egész hatalmi rendszerét az elsősök körében, csúfosan megbukott. Nagyjából egy év után, amíg egyszerűen senki sem foglalkozott vele (ezt pedig tudjuk be a bukott uralkodókat mindenhol és minden korban általánosan megillető, némiképp érthetetlen tiszteletnek), az új vezér, a látszólag enyhébben kormányzó, a gyakorlatban viszont Tomtomnál sokkal

28