Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 6. szám - Nyerges Gábor Ádám: Sziránó szimfónia
mindketten ide, a közeibe beszélik meg a randit. Azt nem tudja, hogy közben a kiskamasz is erre gondol (meg ha teljesen őszinték akarunk lenni egy kicsit azért a virágoslányra is), belőle ki se nézné, pedig ez a kisfiú is menten belezúgott. Bori (/Magdi/Melinda) ugyanis nemcsak szimplán szép, hanem, ha úgy tetszik, intellektuálisan is az, sugárzik belőle az ész, a kedvesség, a szelíd törődés, megértő és barátságos természetének minden apró vonása. Franciás szépségnek nevezi ezt a típust a sörözés közben egykedvűen és reménytelenül nyáladzó, nyavalygó pasasok szakirodalma, pisze, fitos orr, rövid, fiúsnál csak pár centivel hosszabb haj, lágy vonású, apró, de beszédes mosolyra tervezett kerek kis arc, folyton nevetősen csillogó zöld szemek, vékony, alacsony termet, kis, körte alakú, formás mellek, imádnivaló lábak (jól van értjük értjük). Sziránónak további egyéb nők is eszébe jutnak róla, sőt, végül még ő is arra lyukad ki, hogy ez a szemüveges jó lenne Bori (/Magdi/Melinda) mellé, de aztán nem jut tovább a gondolatmenetben, azt se tudja meg, hogy végül elszánta-e magát a szemüveges, hogy odamenjen, bár valószínűsíti, hogy nem. Az ilyen hülye nyámnyila az is marad egész életére. Sziránó ekkor még nem hallott önbeteljesítő jóslatról, tesszük hozzá sürgősen, az csak a gimnáziumban kerül elő, irodalmon, az antik drámánál, és Sziránó - egyidejűleg nagyon gyors és nagyon lassú felfogású ember lévén - csak szemüveges egyetemistaként érti meg, hogy milyen ez, egykori iskolája előtt, (hiába) várakozás közben. Most viszont befut Timi, ki van pirulva a futástól, ez jót tesz amúgy Sziránó szerelmes hangulatának is, ezt se tudja még, de olyannyira el van ő átkozva ezzel a pirulásimádattal, hogy évek múltán az egyetem első napján pusztán (na jó, részben) egy ehhez kísértetiesen hasonló pirulás miatt szeret majd bele valakibe, akit aztán egész életében várhat hiába és szemüvegesen, egykori iskolája előtt ácsorogva. Timi viszont most egészen vadidegen. Hiszen végül is ki ez a lány, aki épp elnézést kér a kis késésért (anyád az kiskésés de mindegy), ami Sziránó részéről nem baj, idézem: nem baj. Fél perc tétova nézés, ez lett volna a puszi ideje, de egyikük se tudja, mi a protokoll ilyen esetben, Sziránó korábban még sohasem indult teljes fegyverzetben (ing + csokor) nőt hódítani, Timit meg még a kutya sem próbálta meghódítani, holott egészen idáig végig erre vágyott, most meg mégis, valahogy kellemetlenül érzi magát a nagy nehezen elérkező pillanat torokszorításában. Ja igen, adja oda a virágot Sziránó, ó, kösz, mindketten érzik, milyen kis szerencsétlenek, ha nem róluk lenne szó, hanem teszem azt, filmen látnák, bizonyára röhögnének is rajta. Az igazat megvallva két hősünk épp a szüzességét veszíti el, legalábbis az ő értelmezésükben és szimbolikusan, ehhez képest az első aktus - kinek hogy, mikor, kivel - a feszengés tekintetében már smafu. Ez a pillanat, a virág ilyetén átadása és elvétele marad meg Sziránó fejében a legemlékezetesebben, ez is ugrik be mindig elsőként, ahányszor a szüzesség elvesztése kerül szóba, egy alkalommal még el is meséli pár sör után, hogy ő tulajdonképpen és voltaképpen innen eredeztet mindent, de válaszul csak irgalmatlanul kiröhögik, és még le is cseszik, úgy is mint ne próbáld itt beadni nekünk, hogy te már tizenhárom évesen, de ha mégis, legalább ne ezen a nyomorult virágnyelven. A virágnyelven, mint pallérozott poénon, megint nagyot röhögnek. Anyátok, mondja Sziránó és feláll, hogy fizet. 22
