Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 6. szám - Nyerges Gábor Ádám: Sziránó szimfónia

a meg sem született gondolatot. Hülyén érezte magát. Mégiscsak egy kiskamasz kölyök vagyok még fiatal is ehhez az egész udvariósdihoz könyörgöm micsoda idiótaság már a többiek bezzeg ülnek otthon és birodalmi lépegetőket lézereznek ketté a gépükön. Jézus bazmeg a többiek ha látnának. Egy kövér izzadságcsepp indult felfedezőútra a halántékáról, így jobbnak látta erre sem gondolni. Az erőlködés azonban, amivel távol tartotta az ilyen, inkább kerülendő gondolatait, újabb izzadságcseppeket indított útnak. így hát a gondolatok kerülését is felvette a kerülendő gondolatok listájára. Meg sem tudta már számolni, hányadszor bonyolódott ma bele zavaros gondolatmeneteibe.

Valahol a szerelemnél tartott. Azaz, némileg tovább is haladt időközben. Most már inkább aggódott, hogy nincs kellő hangulatban. Jelenleg ugyanis egy csepp szerelmet sem érzett, csak zavarta ez a hülye ing, amit, bár legalább nem volt fehér, még így is túl elegánsnak érzett az amúgy is nevetséges alkalomhoz, melege volt, a kezében meg egy csokor. Egy csokor bazmeg egy csokor virág na nem hát ez már tényleg túlzás.

Az út nem volt hosszú, hol máshol is találkoztak volna Timivel, mint az iskola előtt. Mindenki ott találkozott az osztályból, bármiről is legyen szó, idáig legalább mindenki bízvást eltalált. Timi, ez az. Timi Timi Timi. Timi. Kellett még ez a negyedik, valamilyen perverz kényszerbetegség fűzte a négyes számhoz. Legalábbis, mikor épp eszébe jutott. Kellemetlen gyanút érzett, hogyha ezt el lehet felejteni, talán mégsem kényszerbetegség. Vagy ha egyáltalán betegség is, akkor sem kényszer lesz. De mindenesetre Timi. (Timi Timi Timi.) A név mon- dogatása valamicskét segített, felidézte benne a lányt (jól nézünk ki ha már ott tartunk hogy fel kell idézni hát gratulálok Sziránókám tényleg mazeltov már látom az aranylakodalmatokat), ettől pedig eszébe jutott néhány érv. Tudniillik, a szerelem mellett. Timi, bár nem volt egy klasszikus szépség (na mondhatom jól kezdődik), elég csinos lánynak számított. Különösképp az osztálybéli mezőnyben, ami, nem rossz mezőny lévén, még egy kevéskét meg is dobta Timi, hogy úgy mondjuk, presztízsét.

Hogy a francba keveredtem ebbe az egészbe. Ebben, bár tulajdonképpen egyáltalán nem, valamelyest azért mégis igaza volt. Timi kezdeményezett ugyanis, bár - elvégre mégiscsak szende és ártatlan ifjú hölgy - csak óvatosan és finoman (mióta finom az hogy idezavarja a Borit hogy akkor járok-e vele vagy nem), de mégiscsak ő írt levelet magának (magának Sziránónak). Már hogy úgy puskini értelemben. (Levél ez esetben = Bori). Sziránónak pedig, részben a kezdetben felvázolt hagymázos és tisztázatlan vágyhalmaz űzetése által, nem is kellett több. Olyannyira, hogy most, bár a lány azóta már számtalan alkalommal jelezte, hogy nem gondolta át ő ezt alaposan, és nem, sajnálja és tényleg bocsi, meg azért remélem, megemészted valahogy, de ez tényleg nem fog menni. Sziránó szerette úgy hinni, hogy ez két, cca három nap leforgása alatt történt, de igazából, ahogy a lelke mélyén ő is tudta (frászt tudta), Timi is, mint minden nő, már nagyjából tíz perc alatt meghozta az ítéletet: akkor ő most talán mégsem. Sziránó meg eméssze meg. Ez járt a fejében, nem tudott szabadulni tőle. Mi az, hogy eméssze meg. Talán nem is kell hosszan részletezni, milyen összetett metaforikát idézett fel ez a kérés Sziránóban, hogy mi is ez az egész

20