Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 6. szám - Nyerges Gábor Ádám: Sziránó szimfónia
Nyerges Gábor Adám Sziránó színfónia Sziránó és a Felültetettek Klubja Fiatalnak lenni az valami olyan hogy rohangászni a napfényben nem nem érdekel ha giccs ezt akkor is végig kell gondolni legalább egyszer rohangászni a napfényben együtt sokan és szerelmesen és nagyokat röhögve egymást fotóz- gatva hogy de hülyék és milyen piszkosul is fiatalok (= bohók) vagyunk. Meg különböző helyekre elmenni inni de aztán nem összehányni magunkat és aggódni hogy ki hogy jut haza támogatni azt amelyik már menni is alig tud a pórusainkból meg ömlik a cigi és az olcsó pia szaga hanem csak bedobunk pár sört aztán sétálunk a kora nyári szellős utcákon ahova odasüt a hold igen bazmeg a hold és nem hugyoznak a lábunk alá a csövesek igen na és ha ez kéne annyira és akkor mi van. Sziránó egyre dühösebb lett magára, nagyjából annál dühösebb, minél mélyebbre ásott a vágyaiban. Szerelmesnek is kéne lenni nem csak úgy ím meg ám ahogy az ember kiválaszt egy Nőt aki valamilyen szempontból megfelel szép vagy okos vagy vonzó hanem ezek mind együttvéve igen határozottan kell hogy legyen ilyen nő is csak az istennek nem találkozom vele soha. Valamellyikel. Mert több is van ilyen és most nem is arra az egy tökéletesre gondolok hanem azokra akik az odáig vezető utat kiadják akik csak majdnem a társaid de míg rájössz hogy őket miért nem. Addig meg is tanulsz szeretni. Na ezek hol késnek már. Meg úgy egyáltalán ez az egész hol van már. Sziránó elpirult, ezúttal nemcsak befelé, hanem szemmel láthatóan is. Meg volt sértve, mi tagadás, ami elég kellemetlen tud lenni, kiváltképp, ha az ember dühének nincs rendes céltáblája, lévén a sorsra mégse lehet haragudni. Azaz, lehet, de mi értelme. Főleg egy megrögzött materialistától. Pláne egy megrögzött, tizenhárom éves materialistától. Sziránó amúgy épp szerelmetvallóban volt. Legalábbis arra tartott, kezében egy kis csokor virággal. Nem tudta, mit vett, a boltos csajt kérte meg, hogy adjon valami szépet. Adott. Ez szép?, kérdezte, majd mentegetőzőleg, nehogy sértésnek vegye, hozzátette, tényleg nem értek hozzá. A lány felkacagott. Herendi fogsor. Égszínkék szemek. Volt valami fura érzése, hogy a maga nyimnyám szerencsétlenségében még imponál (urambocsá tetszik) is ennek a nőnek, de önnön (ehhez még) túl fiatal korára, és ebből fakadóan a dolog esélytelenségére való tekintettel - egyszersmind újabb áldozatot mutatva be a racionalitás oltárán - elhessentette részletek 19
