Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 5. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT OTTLIK GÉZA - Kamatlábak helyett verslábak : (Csehy Zoltán interjúja Blénesi Évával az Olvass, bolyongj, szeress. A humanista Faludy önteremtése és világteremtése című monográfiájáról)
magyar társadalomnak, mint az irodalomtörténet-írásnak. Ha ez a momentum időben messze kitolódik, félő, hogy műveinek legértőbb elemzői akkor már sem megcáfolni, sem megerősíteni nem tudják majd a tévedéseket vagy tudatos csúsztatásokat. De lehet, hogy a kritikai kiadás tervezőinek éppen ez az egyik titkolt célja is egyben.- Miért nem lett Faludy soha igazi nyugatos, miközben önreprezentációinak jelentős része a nyugatos önépítésre jellemző gesztusok sokasága?- Erre a kérdésre csak röviden tudok válaszolni, mert részben megválaszoltam a történelem szabdalta életútjával, részben pedig azzal, hogy szerintem rögzíthetetlen, így egyik irányzathoz tartozónak sem lehet tekinteni igazán, bár bizonyos típusú szövegkorpuszokkal szokták összefüggésbe hozni úgy, mint a harmadik Nyugat-nemzedék vagy az emigráció irodalma. Papp Attila Zsolt találóan mutat rá, hogy Faludy egy olyan beszédmódot hozott létre, amelynek sok tekintetben nincs előzménye a magyar irodalomban, sokkal inkább a világirodalomban. Komparatistáknak izgalmas kihívást jelenthetne, ha utánajárnának, hogy ki mindenkivel állt lelki rokonságban Faludy, és mely műveiket, töredékeiket emelte ki és miért. Ehhez a kutatáshoz kézenfekvő a Test és lélek című fordításkötet. Másfelől külön kutatást érdemelne, hogy kiket érzett magához közelinek, miért rajongott például Marguerite Yourcenar és Karen Blixen írásművészetéért? Grendel Lajosnak a Kalligram Kiadó gondozásában nemrégiben jelent meg A Modern magyar irodalom története. Magyar líra és epika a 20. században című kiváló irodalomtörténete, amelyben a szerző sem a nyugatosok nemzedékéhez sorolja Faludyt, hanem egy külön fejezetben Karinthy Frigyes, Szathmári Sándor, Hamvas Béla, Szentkuthy Miklós és Weöres Sándor mellett tárgyalja. Nem véletlenül az írók a körön kívül című fejezetben.- Faludyról készült korábban is monográfia: Pomogáts Béla munkájára gondolok, aki viszont filológiai aprómunka helyett lényegében egy regényes életrajzot kínált legendákkal és versidézetekkel. Mire vállalkozik a Blénesi-monográfia?- Úgy vélem, az életmű nagyságát tekintve az aprólékos filológiai munka túlságosan is emberpróbáló feladat az egyszemélyes kutató számára. Pomogáts Béla érdemei viszont vitathatatlanok Faludy irodalomtörténeti értékelése tekintetében. Ha nem lenne Pomogáts- féle Faludy-pályarajz, ha nem lenne a Glória Kiadó, jelesül Bodnár János eltökélt szándéka a megjelentetésére, akkor egyetlen utána jövő irodalomtörténész sem fogalmazhatná meg a maga szemléletbeli másságát vele szemben. A kiadvány Faludy életében és teljes egyetértésével jelent meg. Tudtommal nem tolongtak a kánonalakító irodalomtörténészek a monográfia megírása körül, sem annak méltatásában. Meggyőződésesen vallom, hogy Faludyról pályarajzot írni hatalmas kihívás, és számos buktatót rejt magában, ebben az elhallgatástól a megírás ellehetetlenítésén keresztül a kisajátításig, a látszatpublikáláson keresztül a lejáratásig minden belefér. Még az is, hogy kiadják, kellő csinnadrattát szervezzenek köré, de aztán a kiadónak és könyvterjesztőknek összehangolt munkája következtében ne legyen kapható sehol a könyvkereskedelemben, vagy felkerüljön a vevők által nem látható polcra. Pomogáts Béla vállalkozása azért is tiszteletre méltó, mert a kismonográfiájával nem akart megfelelni egy bizonyos elvárásnak, hanem megpróbált egyensúlyt tartani és a sorok között olvasóknak kiüzenni. Átlát a játszmákon, de elég bölcs ahhoz, hogy ezt diszkréten tegye. Mindehhez emberi minőség és bátorság is kell, ami igen méltó magatartás Faludy örökségéhez. Hogy mire vállalkoztam? Szándékaim szerint többek között arra, hogy egyfelől egy sajátos megvilágítás fényében újra ráirányítsam a figyelmet az újra meg újra margóra szorított költőre, másfelől kiemeljem a brand státusból, abból az alkotói személyiségét 110
