Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 5. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT OTTLIK GÉZA - Kamatlábak helyett verslábak : (Csehy Zoltán interjúja Blénesi Évával az Olvass, bolyongj, szeress. A humanista Faludy önteremtése és világteremtése című monográfiájáról)

övező keretből, amelynek szorgalmazói a költőt az ezredfordulót követő korszakában egy botrányok övezte, durván leegyszerűsítő imázsán fáradoztak, és újból közelebb vigyem az olvasót Faludy egész költészetén átragyogó versbeli arcához. Ebben a törekvésemben kísérletet tettem arra, hogy azon értékek felől közelítsek hozzá, amelyek véleményem szerint NEKI, csupa nagybetűvel, is fontosak voltak. Minden írásommal arra vállalkozom, hogy gondolatot ébresszek, hiszen a műfaj többi művelőjéhez hasonlóan, munka közben az írásom alanya kínálta problémákon gondolkozom, és ezt szeretem megosztani másokkal, ha lehetőségem adatik rá. Az a legnagyobb ambícióm, hogy jó értelemben provokáljak. Ha egy mondatommal elértem a célt, akkor boldog vagyok. Ez nem azt jelenti, hogy elégedett is vagyok egyben. Egy olyan szellemi műhelyben - bátran nevezhetem Gyímesi Éva Iskolának, ismét csak csupa nagybetűvel - szereztem az alapképzést, ahol minden egyes egyetemi előadáson azt tanultam Mesteremtől, hogy önmaga mércéje alatt bukdácsol az ember. Amikor elvállaltam a monográfia megírását igazából fel sem mértem a buktatók súlyát, csak a munkám közepette tudatosult bennem istenigazából, de ez szokásom szerint nem szegte kedvemet. Alkatomnál fogva provokatív egyéniség vagyok, tehát a kötettel is provokálni szeretnék például arra, hogy megszólítsam a sikerkeresők és kudarckerülők mellett a bátor és rendhagyó kudarckereső irodalomtörténészek táborát is, akik erőt merítenek az esetleges kudarcokból, és nem bátortalanodnak el a buktatók láttán, hanem az örömmel végzett munkából erőt merítenek, és hiszik, hogy tevékenységük nem hiábavaló, továbbá van kellő humoruk és öniróniájuk ahhoz, hogy vállalják a rájuk szabott sorsot, hogy: „Engem Faludy takar."-Melyik a kedvenc Faludy-szöveged? Mely munkáit sorolnád irodalmunk élvonalába?- Sok kedvenc Faludy-szövegem és még több szövegrészletem van. Michelangelo utolsó imája első az elsők között. A Jegyzetek az esőerdőből című könyvét a kedvenceim közé sorolnám, bár nehéz lenne megmondani, hogy mely részlet belőle a költőé és melyik az Eric Johnsoné. A Pokolbeli víg napjaim is nagyon közel áll a szívemhez. A fordításaihoz írt jegyzeteit csodálom. Faludy írásainak nagy titka, hogy megtalálja az intimitást az olvasókhoz. Ha egy angol nyelven olvasó például kezébe veszi a Pokolbeli víg napjaimat, és mindjárt az elején egy beszélgetés közepében találja magát, máris úgy érzi, hogy bevonták valamilyen történetbe, valamilyen meghitt térbe. Ezt a benyomást pedig meséléssel és atmoszférateremtéssel éri el. A mesélésről jut eszembe az a haszid történet, hogy a Mindenható azért teremtette az embereket, mert szeretett mesélni, és legyen kinek mesélnie. Ugyanannak a történetnek a másik variánsa szerint pedig épp ellenkezőleg: szeretett történeteket hallgatni, és azért teremtette az embereket, hogy legyen kiktől történeteket hallgatnia. Nos, szerintem Faludyt meg egyenesen azért teremtette az Isten, hogy mesélhessen nekünk, olvasóknak. Nagy írói adottság, ha valaki meg tudja teremteni a testközelség melegének az érzetét, az intimitást úgy, hogy közben diszkrét distanciát tart, és nem kelti a fürkésző érzetét, tiszteletben tartja a szereplők személyes terét. Ez nagyon vonzó és tiszteletreméltó tulajdonság, ami miatt, amennyire bele tudom képzelni magamat az angolszász olvasók helyébe, nagyon megszerethették érte Faludyt. Nem véletlen, hogy a Pokolbeli víg napjaimat kétszer is jelölték az irodalmi Nobel-díjra. Ami pedig a kérdésed második felét illeti, Fried István professzor úr sokkal illetékesebb lenne rá a válasszal. Nem is olyan régen, a PIM- ben, az a megtiszteltetés ért, hogy ő mutatta be a könyvemet. Ez alkalomból többek között arra is kitért, hogy szerinte melyek azok a Faludy-művek, amelyek nélkül nyilvánvalóan szegényebb lenne a magyar irodalom. Az eseményt követően felhívtam és megkértem, hogy részletezze konkrétan, mely írásokra gondolt, hogy elmondhassam most Neked. Elsőként a Pompeji strázsán kötet címadó versét emelte ki, majd az Őszi harmat után című kötetet általában említette, de a Villon-balladák némelyikét is ide sorolta, továbbá az emig111