Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 5. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT OTTLIK GÉZA - Kamatlábak helyett verslábak : (Csehy Zoltán interjúja Blénesi Évával az Olvass, bolyongj, szeress. A humanista Faludy önteremtése és világteremtése című monográfiájáról)
De nagyon egysíkú lenne a kép, ha csupán önmítoszteremtésről beszélnénk a költő részéről. Fried István egyik fontos tanulmányában, amely Faludy: visszhang és poézis alcímet viseli, úgy fogalmaz, hogy aligha túlzás a költővel kapcsolatban kalandidőről beszélni, hiszen ez a líra egy kozmikus nap alatt játszódik le, tárgya pedig a mítosz és a logosz együtt felfogott korszaka, melyet régen és ma is az ellenkező értelművé torzított mítosztól és logosztól szükséges visszaperelni. Fried István szerint Faludy visszaperlő aktusa állandó jellemzője maradt magatartásának, s meglehet, hogy olvasóinak egy része a mítoszára fogékonyabb, ugyanakkor verseinek logosza ellenáll és határai között tartja a biográfia táplálta mítoszt. A mások alakította mítosz vélhetően addig él, ameddig az élő emlékezet azt éberen tartja, vagy valamilyen érdektől vezéreltetve valaki vagy valakik ezt éberen akarják tartani. Példa rá életének utolsó hányada, amikor az örök fenegyerek mítoszát próbálták mindenáron a rajongói körében propagálni, nagyon harsányan, és ennek a harsányságnak megfelelő triviális eszközök révén. Ez a kép lényegesen különbözött attól a modem goliárd-költő típus mítoszától, amelyet Eric Johnson, a költő 36 éven át hű társaként testesített meg. Levelezéseik tanúsága, vagy Lázs Sándornak a költővel készített filmje tanúsága szerint lélekben sohasem távolodtak el egymástól, ám Ericnek el kellett térben messze távolodnia a költőtől, mert érzékenységével, finomságával, klasszikus műveltségével erősen kilógott ebből a fals képből. A hangos mítoszgyártók kihasználva és ráépülve a szerző körül már meglévő mítoszra, akinek a kézirata a nyolcvanas évek végén szamizdatos formában terjedt, igyekeztek a költő imázsát a könyv- és szórakoztatóipar által szajkózott egysíkú elvárásokhoz igazítani, egy olyan figurává silányítani, akinek legfőbb ismérve az, hogy híres, sikeres, fiatal felesége van, gondtalan anyagi jólétben él, asztal alá iszik mindenkit és mindenütt ott van, ahol két cintányér összekoccan. A szórakoztatóipar által felkínált kon- zumparadicsom-boldogság eszményébe teljesen beleillett az így konstruált új identitás. A mítoszgyártók ezen csoportja vélhetően tudatosan terelte el a figyelmet a költő valódi világáról, plurális személyiségéről, a környező világra mindig érzékenyen és kritikusan reagáló alkotóról, és merőben mássá akarta formálni, mint amilyen valójában, hiszen Faludy számtalan művében megfogalmazta, hogy az anyagiak sohasem érdekelték abban a formában, ahogyan a ma sikerorientált emberétől ezt elvárják. Faludy szeretett meghökkenteni, de sem alkotásaiban, sem a mindennapokban - és ezt közeli barátai vallomása támasztotta alá -, sosem volt közönséges. A propagált trendektől is igen távol állt nézeteivel a költő. A három szoba, három gyerek, négy kerék megvalósításának az álma motiválta, öregecske feleségét sem akarta lecserélni, hiszen ismeretes, hogy súlyos beteg feleségét évekig ápolta. Egy jó rím megírása sokkal jobban érdekelte, mint bármi más. Sajnos erre már nemigen adatott sok lehetősége az élete alkonyán a sok szerepléstől. De az is lehet, hogy a szereplést, mint a közvélemény alakításának fontos eszközét, tudatosan választotta, és mint sok minden egyéb az életében, ez is a saját akarata szerint történt. Műveiből egy öntörvényű alkotó karaktere bontakozott ki előttem, akit nem lehet meggyőződése ellenére bármire is rábírni, sem erőszakkal, sem pedig kecsegtetéssel. Ám az is igaz, hogy mindenkinek akadhat Achilles-pontja, és ott, ahol a befolyásolás keményebb módszerei nem hatnak, ott puha módszerekkel - gondolom én virággal, csokival, déligyümölcsökkel, fülbe duruzsolással, az ütyürü-mütyürüzés révén egészen meghökkentő eredményeket lehet elérni, főleg az ő korában. A mítoszrombolás korszakának is el kell kezdődnie valamikor, hogy végre Faludy helyes pozicionálása elkezdődjön. Fel kell valaki(k)nek dolgoznia a cikkeit, a koraiakat és a késeiket is, az emigrációs irodalmi tevékenységével egyetemben, nemkülönben a töredékeit, a pedagógiai jegyzeteit. Hozzá kell látnia valakinek, valakiknek művei kritikai kiadásához. Hiszem, hogy nagy port kavarna, és sok szempontból jót is tenne úgy a mai 109
