Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 5. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT OTTLIK GÉZA - Lengyel András: Egy ismeretlen Dsida-levél
Lengyel András Egy ismeretlen Dsida-levél Az írói levelezés sajátos, többnyire lebecsült, ám mégis - mint ki-kiderül - nélkülözhetetlen forrástípus. Elsősorban az életrajz forrása, de nemcsak az; az alkotó műhelyébe is bevilágít, mindenekelőtt pedig megmutatja egy ember társadalomba való belekötöttségét, föltárja azt a kapcsolati hálót, amely őt kortársaihoz kapcsolja. A szociológia, a pszichológia és a szorosabb értelemben vett irodalomtudomány számára egyaránt becses anyaggal szolgál, s csak az értelmezőn múlik, hogy mit vesz észre benne, meglátja-e mindazt, amiről egy alkotó gesztusai öntudatlanul is vallanak. A levélírók persze különbözőek, vannak szűkszavú, rejtőzködő alkatok, s vannak önmagukat s körülményeiket bőségesen „adato- ló", úgynevezett „kitárulkozó" alkatok. A levelekben, kivált a levelek nagyobb sorozatában azonban mindenki leleplezi magát. Magam régóta vallom, hogy az irodalomtudomány újabb keletű sterilitása, amely az absztrakt beszédmódok uralmából automatikusan következik, s amely éppen az igazi elméleti munkát teszi lehetetlenné - oldandó. Az egyik ilyen lehetőség a régóta ismert forrástípusok gyarapítása és új szempontú, összetett elemzése - ehhez azonban a mostanában lebecsült és elhanyagolt filológiai munka jogaiba való visszahelyezése elengedhetetlen. A rendszeres, anyagföltáró, filológia hozadéka puszta elméletieskedéssel nem pótolható. Az alábbiakban egy ismeretlen Dsida-levél közlésével erre a föltáró munkára, illetve az e munkában rejlő lehetőségekre szeretném fölhívni a figyelmet. * 101
