Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 5. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT OTTLIK GÉZA - Lengyel András: Egy ismeretlen Dsida-levél

A levél, amely most közlésre kerül, magántulajdonban van, tulajdonosa a Szegeden élő dr. Nagy Adám numizmatikus, aki családi örökségként jutott hozzá. A levél címzettje ugyanis az ő nagyapja, Kovrig Károly (1888-1968), a maga idejében és körében jól ismert tordai irodalom- és művészetpártoló értelmiségi. Kenyérkereső foglalkozása szerint a helyi cementgyár tisztviselője volt, de emellett - mint Bágyoni Szabó István írja róla - „a helyi lapok (Aranyosszék, Aranyosvidék) munkatársa, grafikus", s egy helyi művésztelep létesítésének szorgalmazója (Művelődés, 1982. 6. sz. 23.). A művésztelep, amelyet végül nem sikerült tető alá hoznia, a Tordai Hasadékban kapott volna helyet. Művészeti érdek­lődése erősítésében alighanem az is szerepet játszott, hogy húga révén a Gross famíliával is rokonságban állott - a ma is élő neves grafikus és festőművész, Gross Arnold Gross Károlynak (sz. 1890) és Kovrig Ilonának a házasságából született. Maga Kovrig Károly elsősorban mégis úgynevezett „kultúrember" volt. Ahogy ma unokája, úgy ő is „min­dent", amiben értéket ismert föl, gyűjtött: könyvek és képek közt élt, s a gyűjteményeivel való foglalkozás adott értelmet mindennapjainak. Valószínűleg ez a minden társadalom­ban, de kisebbségi körülmények közt kivált oly fontos kulturális szerep volt az, amely megteremtette kapcsolatát Dsida Jenővel. A levél szövege a következő: Kolozsvár, 928 aug. 20. Kedves Károly Bátyám! Ne nehezteljetek reám, hogy ezideig nem adtam életjelt magamról, de az volt a tervem, hogy Gyula tisztelendő úrral küldök pár sort s az ő útján teljesítem kéréseidet is. Gyula azonban legfájdalmasabb meglepetésemre nem jelentkezett, sem sürgönyileg, sem írásban, legkevésbbé pedig személyesen. Ezt igen-igen sajnálom és nagyon kérlek: szíveskedjél ennek oka felől postafordultával tájékoztatni. Kicsit aggódom is: hátha beteg? Monostori Kamilló verseit, a Pásztortűz évfolyamát és saját fércelményeimet jelen soraimmal egyidejűleg expediáltatom utánvéttel. Hiszem, lesz annyi báreszed, hogy kiválthatod. Nekem nem lenne, sajnos...— Könyvembe szerettem volna valami meleg, hálás dedikációt írni, de sajnos, nekem példá­nyom nincsen, megfizetett könyvbe dedikálni pedig „elveimmel" ellenkezik. Ezért szorítkozom autogrammra. Aronka jól érzi magát, jómagam is, leszámítva egy kis kedélybetegséget. Hálásan gondolunk rátok, akik olyan kellemes két napot szereztetek nekünk. Ismét kénytelen vagyok afölött siránkozni, hogy Gyula nem adott alkalmat arra, hogy legalább mégegyszer elmondhassam neki mindezt. Most szép az idő itt s nagyon örvendenék, ha előzetes beje­lentéssel lerándulnátok Kolozsvárra, — közel van és itt is lehet ám olyan nagy szabású kirándulást csinálni, mint a mienk volt a Tordai Hasadékba. Hogy állsz a gyufaskatulyákkal, akarom mondani az ex librisekkel? Soraidat várom. A Nagyságos Asszonynak hálás kézcsókom a kedves vendéglátásért, a jányoknak emlékező üdvözlet. Kedves Mindnyájatokkal egyetemben barátsággal és szeretettel ölellek Jenő A levél autográf tintaírás, rajta a címzett följegyzése: Elment: IX/5 K. (Utólag idegen kéz, emlékeztetőül, a levél aljára rájegyezte: Dsida Jenő.) Dsida Jenő (1907-1938) soraihoz nem sok magyarázat szükséges. Mint maga a levél is utal rá, ő és „Aronka", azaz Tamási Áron két napig Tordán vendégeskedett, Kovrigéknál. A levél e vendégeskedés utóéletéhez tartozik. Dsida, az akkor pályája elején lévő fiatal 102

Next

/
Thumbnails
Contents