Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 5. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT OTTLIK GÉZA - "Ejtőernyősök és szarvasgomba-vadászok" : Kövér Györggyel beszélget Ménesi Gábor

Eszláron is, akik azt mondják, nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. Aki ezt mondja, tulajdonképpen azt is elárulja, hogy nem tudja, mi történt. Akik pedig nem eszláriak, hanem máshonnan viszik oda a problémát - közismert módon megvan ennek a rituáléja -, azok még kevesebbet tudnak az ügyről, mint amennyit Eszláron tudhatnak szájhagyomány útján vagy hiedelmek alapján. Az, hogy ez a kérdés egyáltalán előkerülhet különböző helyszíneken és fórumokon, szerintem a tudatlanságból fakad, és ezzel történészként nem tudok mit kezdeni. A magam „misszióját" teljesítettem azzal, hogy letettem az asztalra egy hétszázötven oldalas könyvet.- Ami viszont nem kis teljesítmény. Miután a témát körüljártuk, beszéljünk a könyv szerkezetéről is, melyet valahol vulkánkráterként jellemez. Hogyan alakult ki a végső struktúra?- Amikor elkészültem az első résszel, a szőkébb értelemben vett falumonográfiával, felvetődött, hogy két kötetben kellene kiadni, az egyikben a falumonográfiát, a másikban a perrel foglalkozó részt. Mivel az volt a szándékom, hogy egyiket a másikra rávetítem, kézenfekvőbbnek tűnt az egy kötet, még akkor is, ha abból az derülne ki, hogy a társadalmi struktúra nem determinálja eleve, hogy mi történik a hiedelmek, a mozgalmak és konfliktusok szférájában. A két részre darabolás ellenében született ez a szerkezet, melyet - talán némi képzavarral - a krátermetaforával jellemeztem, kifejezve azt, hogy a könyv hagyományos falumonográfiaként indul, és egyre mélyebb rétegekig hatol lefelé, de nem marad meg a mikrotörténeti megközelítések szintjén, hanem elkezd a másik oldalon felkapaszkodni, és megmutatja a helyi ügy tágabb horizontját. Megerősítette elgondolásomat, hogy az egyik újságíró visszaemlékezésében az Eszlár-ügyet a lápok tüzéhez hasonlította, és ily módon az antiszemitizmus mint a lápok tüze és a könyvszerkezet egymásra kopíro- zódva adta ki a kráterszerű képződményt, melyet nem sáros lábbal, hanem hamu és parázs között lépkedve tud bejárni az ember. Van egy kollégám, aki nagyon kedvesen a hátam mögött terjeszti - de a szemembe is mondta már -, hogy a Kövér minden pókot ismer Tiszaeszláron, azokat is, amelyek a góré repedéseiben bújtak meg. Akinek a háta mögött ilyet terjesztenek, azt minden bizonnyal bogaras embernek tartják, ha azonban a szemébe is mondják, akkor elismerésnek veheti, ezért azt válaszoltam kedves kollégámnak, hogy sajnos nem ismerem mindegyiket. Visszatértünk ezzel a totális történelemhez mint teljesíthetetlen ideához, hiszen valóban jó lett volna minden apró részletet megismerni.- Milyen újabb irányokat, távlatokat nyitott meg ez a rendkívül alapos, hosszadalmas kutatómunka?

Nyitott vagyok arra, hogy mi fog ezután következni, de nem döntöttem el, hogy milyen irányban haladok tovább. Pillanatnyilag múltbeli elvarratlan szálakkal foglalkozom és várom, mikor jön szembe olyan téma, amelyik újra magába szippant. Van egy nagyobb munkám, a Rotschild-konzorcium és a magyarországi államadósság dualizmus kori kapcsolatát vizsgáló tanulmány, amit félretettem az Eszlár-könyv kedvéért. Ebből több fejezet megvan, most azon gondolkozom, mikor és hogyan lehetne befejezni. Másrészt kaptam egy váratlan felkérést, amely mindenképpen nyitás lehetne számomra. Készül ugyanis egy angol nyelvű kötet a gazdaságtörténet-írás történetéről, amelybe nekem kellene megírnom a magyar részt. Már el is kezdtem az Akadémia levéltárában kutatni. Mindemellett szó van arról is, hogy a banktörténeti tanulmányaimat kiadnák egy kötetben, így ennek sajtó alá rendezésével is foglalatoskodom. S a tanítás, a doktori program is számtalan új ösztönzést ad.

100