Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 5. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT OTTLIK GÉZA - "Ejtőernyősök és szarvasgomba-vadászok" : Kövér Györggyel beszélget Ménesi Gábor
közepén leadtam egy dolgozatot a Közgazdasági Szemlének az Osztrák-Magyar Monarchia bankrendszerérői, és a cikk lektora a lektori vélemény végére odaírta, hogy az írás nagyon aktuális, megköszöntem neki, hogy egy vörös farkot is odabiggyesztett a jelentés végére. Ő azonban azt mondta, ez nem vörös farok, hiszen éppen most folyik a bankreform előkészítése. Semmit nem tudtam erről. Márpedig a fiskális és monetáris szféra szétválasztása akkor már napirenden volt Magyarországon, és lényegében ez történt meg jóval korábban a Monarchiában. Közrejátszott még egy mozzanat abban, hogy a pénzügytörténet meghatározó lett számomra, ugyanis 1982-ben Budapesten tartották a Gazdaságtörténeti Világkongresszust. Megismerkedtem néhány olyan kutatóval, aki pénz- és banktörténettel foglalkozott. Nem sokkal ezután három hónapos angliai ösztöndíjhoz jutottam. Mindenki nagyon segítőkész volt - nem csak azok, akiket Budapesten megismertem -, ajánlásokat írtak, bejutottam különböző levéltárakba, lehetőség volt a folyamatos konzultációra. A nyolcvanas évek közepétől újabb konferenciákon vehettem részt, és több nemzetközi kutatási projektbe is bekapcsolódtam, aminek következtében nemzetközi kontextusban láthattam rá az engem foglalkoztató problémákra.- Kutatásait cikkekben, majd pedig egy banktörténeti kézikönyvben tette közzé, amelyben az Osztrák Nemzeti Bank működésével, valamint az Osztrák-Magyar Bank történetével foglalkozó részeket írta.- Ez is Ránki Györgyön keresztül zajlott. A Magyar Nemzeti Bank meg akarta íratni a történetét, és Ránkit kérték meg, hogy ehhez szerzőket keressen. Tudta, hogy több éve ezzel foglalkozom, így természetesen szólt nekem. Akkor már voltak mások is, összeálltunk egy csapattá, és elvállaltuk az 1931-ig terjedő időszak megírását. Végül nem így jelent meg, az első kötet az 1924-ig tartó szakaszt tárgyalta. A Pogány Ágnessel közösen írt tanulmányban összefoglaltuk mindazt, amit a 19. századi banktörténetről tudtunk, ráadásul az Osztrák-Magyar Monarchia keretében elbeszélve, ami jelentősen tágította a perspektívát. A könyv németül is megjelent, a Beiträge zur Wirtschafts- und Sozialgeschichte, az egyik német gazdaság- és társadalomtörténeti folyóirat vállalkozott arra, hogy különszámában közreadja.- Mindeközben a társadalomtörténettel sem szakított, sőt kollégáival vitakört alapítottak.- A társadalomtörténet mindig velem maradt, mint az első szerelem. A nyolcvanas éveket úgy emlegették, mint a körök korát. Nekünk is volt egy társadalomtörténeti beszélgetőkörünk, amit eredetileg Benda Gyula szervezett a Statisztikai Hivatalban, még a hetvenes években ott ismerkedtem meg vele. Aztán eltávolították állásából, mert részt vett a Marx a negyedik évtizedben című szamizdat kiadvány létrehozásában. Bendával közösen a nyolcvanas évek elején újraélesztettük a vitakört, és akkor már a közgazda- sági egyetem könyvtárában gyülekeztünk. Jellemző az akkori viszonyokra, hogy nem engedélyt kértem főnökömtől, Berend T. Ivántól, hanem bejelentettem, hogy időnként társadalomtörténeti vitaüléseket fogunk tartani, aki ezt tudomásul vette. Benda hozta a maga budapesti ismerőseit, én a volt debreceni egyetemi társaimat és vidéki barátaimat, de jöttek mások is. Ez a beszélgetőkor lett a magva a későbbi Hajnal István Körnek, melyet csak 1988-89-ben lehetett megalakítani az új egyesületi törvény megszületése után. 1986-ban Salgótarjánban rendeztük első vidéki konferenciánkat, Rendi társadalom, polgári társadalom címmel, mely nagyszabású társadalomtörténeti seregszemlévé alakult. Azóta minden évben más vidéki helyszínen ülésezünk, tavaly például Győrben voltunk. Abban tehát, hogy a társadalomtörténeti érdeklődésemet ébren tartottam, egyfelől nagy szerepet játszott a születőben lévő Hajnal István Kör. Másrészt a kilencvenes évek elején az ELTE Szociológia Tanszékén újra be akarták vezetni a társadalomtörténeti oktatást, 94
