Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 5. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT OTTLIK GÉZA - "Ejtőernyősök és szarvasgomba-vadászok" : Kövér Györggyel beszélget Ménesi Gábor
készítettek egy három szemeszterre szóló programot, és az elsőre meghívták a történészeket, többek között engem is. Elmondtuk a véleményünket, ami elég kritikus volt. Ennek az lett a következménye, hogy megkértek, dolgozzak ki az első félévre egy másik programot, amit készségesen megtettem. Eszembe sem jutott, hogy nekem kell majd tanítanom. Kedvezően fogadták a tervezetet, és felkértek, hogy szeptemberben kezdjem el tanítani. Elkezdődött tehát egy szisztematikus társadalomtörténeti oktatás - én az első világháborúig tartó részt tanítottam -, amibe nem sokkal később bekapcsolódott Gyáni Gábor, aki évfolyamtársam volt Debrecenben, és együtt buzgólkodtunk a Hajnal István Kör alapítása körül, később pedig javaslatunkra bevették a harmadik félévre Valuch Tibort, akit félállású debreceni egyetemi oktatóként tanítottam. Az előadásokat magnóra vettük, és ennek szerkesztett változatából jött létre a Gyáni-Kövérként emlegetett kiadvány.- Ez a Magyarország társadalomtörténete, amely a reformkortól a második világháborúig tartó időszakot tárgyalja. Nagyon fontos, hiánypótló kiadványról, tankönyvről beszélünk...- Valóban. Nemcsak a szociológus hallgatóknál, hanem a történészeknél is tankönyvvé vált. A kétezres évek elején lefordították angol nyelvre, és megjelentették a Király Béla-féle atlanti kutatások projekt keretében. Az angol változatot már Valuch Tiborral hárman jegyeztük, és eljutottunk egészen a rendszerváltásig. A társadalom- történet tehát végig jelen volt az életemben, de végül egy véletlen, a szociológusok egyetemi oktatásába való bekapcsolódás ösztönzött szintetizáló munkára, ugyanis korántsem biztos, hogy a történészképzésben bárki megfogalmazta volna ezt az igényt. Az eredeti szociológiai program egyik szerzője, Szalai Júlia írt a Holmiban egy recenziót a könyvről. Túl azon, hogy méltatta, abból tudtam meg, hogy a szociológusokat miért érdekli, amit mi csináltunk.- Éspedig miért?- Az ő történeti érdeklődésük elsősorban Szűcs Jenőre, Bibó Istvánra, Erdei Ferencre támaszkodott, valami olyasmire, amit ők a saját, jelenbeli társadalomra vonatkozó nézeteikben közvetlenül használni tudtak. Mi viszont nem ezeken az alapokon próbáltuk megírni, amit a társadalomtörténetből fontosnak gondoltunk, sokkal inkább empirikus történeti anyagon dolgoztunk. Ők ennek kapcsán érzékelték, hogy Bibón és Érdéin túl másfajta társadalomtörténet is létezik, és ez láthatóan elgondolkodtatta őket.- Melyek voltak a banktörténet mellett azok a társadalomtörténeti témák, irányok, amelyek akkoriban foglalkoztatták ?- A banktörténeti kutatásokból fakadt a gazdasági elit, a bankárok működése felé való tájékozódás. A témával kapcsolatos tanulmányaim bekerültek A felhalmozás íve című gyűjteményes kötetembe, amelyben egymás mellett olvashatók a bank- és a bankártörténeti írások. Gyakran előfordult, hogy amikor az egyetemi előadásaimat terveztem, illetve a társadalomtörténeti könyvön dolgoztam, hiátusokat találtam, madártávlati nézőpontból ugyanis jobban lehetett látni a vakfoltokat. A madártávlatról jut eszembe, hogy a társadalomtudományos történetírás egyik nevezetes képviselője, Lawrence Stone, aki szembefordult saját történetírói programjával, és a hetvenes évek végén meghirdette a narratív fordulatot, két kategóriába sorolja a történészeket. Megkülönbözteti az ejtőernyősöket, akik mindig fentről, valamilyen elméleti nézőpontból ereszkednek alá, valamint a szarvasgomba-vadászokat, akik állandóan az iratok között matatnak, és a nagyobb összefüggéseket figyelmen kívül hagyják. Bennem ez a két szemlélet összekapcsolódott, nem vagyok igazi ejtőernyős, rosszul érzem magam, ha egy hétig nem jutok el a levéltárba, de 95
