Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 5. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT OTTLIK GÉZA - Füzi László: Pethő Bertalan tanulmányáról

a későbbiekben mindig befolyásolta azt, ahogyan az adott kort elfogadta, szemben a Tanú lázadásával, „eretnekségével". A jelenség értelmezéséhez látnunk kell azt is, hogy az idő miképpen szorította ki Némethet saját korából: 1932-ben még az emberiséghez kívánt szólni történelmi jelentőségű választási alternatívát kínálva, legalábbis ezzel a tudattal élte meg a Tanú elindítását, 1935-re már elvesztette az addigra megszerzett cselekvési lehetőségeket is, saját terébe szorult vissza, a történelem már valós választási lehetőségeket sem kínált számára, nemhogy olyan helyzetet, amelyikben történelmi súllyal, cselekvőként vehetett volna részt, így maradtak a pillanatok, mint például a szárszói beszéd pillanata, amelyekben a történelemmel szembefordulva a maga álláspontját elmondhatta - s a művek, amelyekbe világának egészét akarta belesűríteni.

Úgy gondolom, ha más szavakkal is, de ugyanarról beszélt Szabó Zoltán is, és Pethő Bertalan is, a cselekvés és a szemlélődés kettőséről. Nem azt mondom ezzel, hogy az 1943-48-as választóvonal nem létezett, hanem azt, hogy egy nagyobb és korábban felszínre került választóvonal mögött létezett, ahogyan természetesen a közvetlen cselekvés, vagy hogy ismét Németh egyik, igaz, korai kedvenc kifejezését használjam, a tett is létezett Németh 1935, vagy éppen 1943-48 utáni pályaszakaszában is.

* * *

Még egy kérdést szeretnék érinteni. Idéztem már, s egyet is értettem azzal, amit a létező szocializmus kapcsán Németh aktualizálásáról Pethő Bertalan mondott. Most azt idézem, amit Németh rendszerváltás utáni hiányáról mond: „Az a véleményem, hogy Németh László napjainkban sem csökkenő aktualitásáról, ami több vonatkozásban megfigyelhető, ...a gazdasági cenzúra önmagában jelzést ad, mert érzékelteti az úgynevezett rendszerváltás két évtizedében bekövetkezett felemásságokat, melyek miatt az eltelt húsz évben inkább mellőzték a Németh László-i gondolatokat, mintsem az aktuális jelentőségével foglalkoztak volna." Ehhez a megjegyzéshez azt fűzném hozzá, hogy valóban létezik a gazdasági cenzúra, a mai világban egyszerűen kikerülhetetlen, nálunk mégis valami másról is szó van, nemcsak a pénzeszközök hiányáról. Másutt nem találkoztam azzal, hogy a szellemtudományokat, azok létjogát egészében megkérdőjelezték volna, nálunk ez is megtörtént és megtörténik, folyamatosan. Németh hiányát, s mások hiányát ezen a jelenségkörön belül kell látnunk, magát a jelenségkört pedig nem tudom másképpen látni, mint a Bibó István által leírt „eltorzult magyar alkat" legújabb megnyilvánulását.

68