Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 1. szám - Füzi László: Megérkezés : IV. rész
bele, ezerkilencszázhetvennégyben lett a Forrás főszerkesztője, Bács-Kiskun sajátos mikroklímája egy ideig, igaz, nem sokáig, védettséget biztosított számára. Aztán jöttek a durva, kisszerű támadások, a Csoóri-írás pengével való kivágása, a Kiskunhalassal foglalkozó szociográfiák ügye, a Szárszó-szám és következményei, aztán a népfőiskolái szám, s az azt pártfogoló Vitányi Iván pálfordulása, s ezer más, mindez leginkább helyi közvetítéssel, egészen addig, amíg nyilvánvalóvá nem vált számára, hogy az a modell, amelyet a maga számára szociográfus- ként és szerkesztőként is kialakított, már nem működik. Nem működik, mert a hatalom felszámolta, ami azt is jelentette, hogy a reformkorszakot is felszámolta, hiszen a szociográfia látleletet készített, akár a politika számára is, ám a politika ebből csak a számára tolerálható keretek közt kért valamennyit, aztán pedig már semennyit sem kért. Dani a politika működésképtelenségét a nyolcvanas évek közepén belátta, ebből a helyzetből viszont már nem tudott továbblépni. Végül is 1986-ban Hatvani Dániel átalakította a Forrást, ezt új borító és új tipográfia is jelezte. A lap irányát a kultúrantropológiában jelölte meg, s a szépirodalom helyett a riportot, az esszét, a tanulmányt helyezte előtérbe. Hosszas előkészítés után jó számokkal jöttünk ki, ám akkor már feltűnt a rendszerváltást előkészítő hullám a maga történeti, politikai és gazdasági érdeklődésével, így ez a váltás nem keltett visszhangot, ráadásul a szellemi élet jelzett változása a lehetséges szerzők körét is szűkítette. Emlékiratában Hatvani Dániel idézi egy, a Forrás megújításával kapcsolatos tanácskozás jegyzőkönyvét, 1986-ból. „Fűzi László, a lap technikai és olvasószerkesztője úgy foglalt állást, hogy a folyóirat mindenképp megérett a továbblépésre. Hozzátette: tele van az ország szellemi élete megdermedt folyóiratokkal. Új tájékozódási pontokat kell kijelölni. Látnunk, érzékelnünk kell azt, hogy korábban megszokott pozíciójától 'ellépett' az irodalom, s ezt a folyóiratstruktúrának követnie szükséges."u Rövidre zárva egyetlen mondatban összefoglalom, amire akkor gondoltam. Ha már nem lehet harcos a lap, akkor az irodalom területén az új, a korról az irodalom eszközeivel magas esztétikai szinten szóló irodalmat kell közölni, többnyire ezt hajtogattam akkoriban. Érzékeltem a magyar irodalomban lezajló változásokat, s féltem, hogy elszakadunk ezektől a folyamatoktól. 21. A nyolcvanas évek közepéig-második feléig számos változás érte a családunkat is. Magántörténeteink a lányok fejlődése, növekedése során gyarapodtak, Ági nyolcvannégyben „visszament" dolgozni, másképpen nem tudtunk volna megélni, lakáshoz jutottunk, a részleteket fizetnünk kellett, az egy fizetés ehhez kevés volt. Félegyházára került, látókörünk az Alföldön ezzel érezhetően növekedett. Félegyháza érezhetően más, kisebb, s a hagyományokat Kecskemétnél jobban őrző város volt, Ági ásatásai révén Félegyháza környékét is megismertük. Az általunk megismert emberek köre is nagyobb lett, Kecskeméten szinte valamennyi kulturális intézményben voltak barátaink. A könyvtárban akkori- 12 12 Hatvani Dániel: Tilalomfák árnyékában. Egy irodalmi főszerkesztő emlékiratai. Püski, 1997. 83. 36
