Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 1. szám - Füzi László: Megérkezés : IV. rész
ban, ahogy írtam, Várszegi Lajos segített mindenben, amiben hozzáfordultam. Ugyancsak a könyvtárból hívott föl Tóth Ági, Szegeden végzett magyar-történelem szakon, Ilia tanár úr mondta neki, ha Kecskemétre kerül, keressen meg bennünket. Ági sokat járt hozzánk, mi is látogattuk őt, sokat beszélgettünk, valójában sokat beszélgetünk ma is, ha alkalmunk nyílik rá. Ági akkor került az egyetemre, amikor mi eljöttünk Szegedről, részt vett a nyolcvanas évek elejének szamizdatos, repülőegyetemes világában is, ezek akkor, amikor mi ott voltunk az egyetemen, ez a világ még nem létezett. Meglehet, magántörténetek ezek, de talán nem csak azok, azt jelzik, hogy a mi nemzedékünk a mindennapokban nem működtethető családi-rokoni kapcsolatokat a baráti kapcsolataiban próbálta újraélni. Kecskeméten élt Dobozi Eszter, egyetemi csoporttársam is, Ági lányunk születésekor éppen abban a tízemeletes, „tanácsi albérlet" célját szolgáló házban laktunk, mint ő, így amikor Ágival el kellett indulnunk a kórházba, őt kértük meg, hogy vigyázzon Zsófira. Komáromi Attila, aki korábban a pártbizottságon dolgozott, Dani kérésére ezerkilencszáznyolcvanöt márciusában lett a szerkesztőség munkatársa. Korábban a színház igazgatója volt, amikor a Jancsó Miklós- Gyurkó László-Hernádi Gyula hármas Kecskemétre került a színházhoz, mondtam neki, hogy írjon naplót a történésekről, máig bánja, hogy ezt nem tette meg. Várszegi Lajos (1952-1995) könyvtáros. Életéről alig tudok valamit, nem tudom, hogy mikor és hol tanult. Kecskemétre kerülésem után számomra ő volt a könyvtáros, a Városháza épületében lévő könyvtár minden zugát ismerte, s minden könyvet azonnal megtalált. A könyvtár új épületének fölavatása után gondolkodtam azon, hogy milyen szerepet töltött volna be ebben az új könyvtárban. 22. A városon kívül is nőtt ismerőseink, barátaink köre. A Forrás hoz tartozók, a Forrást olvasók köre szinte behálózta Bács-Kiskun megyét. Kiskunmajsán a Jonathán Tsz abban az időben hozta létre a Helytörténeti Gyűjteményt, Kozma Huba lett a vezetője. Huba és a körülötte lévők számos kiállítást, író-olvasó találkozót rendeztek, ott, Majsán éreztem meg, hogy kicsike településen is lehet helyhez kötődő szellemi életet teremteni. Orgoványon Virágh Józsefet és családját ismertem meg, Jóska verseket írt, az orgoványi általános iskolában tanított, színjátszó csoportot vezetett. Laki teleken élt Lezsák Sándor, vele is hamar kapcsolatba kerültem. Kecskemétre kerülésünk előtt jó egy évvel, a nyolcvanéves Németh Lászlóra emlékezve, előadást tartottam a TIT-ben, ezt Kozmács István, egykori csoporttársam szervezte meg. Erre az előadásra Pintér Lajos jött el a Forrás tói, és Lezsák Sándor jött be rá Lakitelekről. Ezért mondom, hogy a mi életünkben mindennek, így Kecskemétre kerülésünknek is, megvolt a maga előzménye. Nem tudom, hogy mikor mentünk ki először hozzájuk. Első tapasztalatként az átalakított, a maguk életére formált tanyájuk képe őrződött meg bennünk, későbbről emlékszem arra a versére, amelyikben az asztalán lévő könyveket, 37
