Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 1. szám - Füzi László: Megérkezés : IV. rész
S hol volt még ettől a rendszerváltás! Egyre többet olvastunk a Nyugatról bejövő könyvekben, lapokban, s az itthoni szamizdat kiadványokban is ötvenhatról, olvasmányaim alapján azt mondhatom, hogy akkor a fennálló hatalom egy-egy megnyilvánulásával éreztem magam szemben, s inkább a jobbító, nem pedig az egészet megváltoztatni akaró szándék élt bennem. Abban az időszakban elég sűrűn találkoztam Lezsák Sándorral, tőle is számos ötvenhattal kapcsolatos kiadványt kaptam, de az olvasottak kapcsán, minden ilyen olvasmány egyébként a jelenre utalt vissza, legalábbis a gondolkodásunkban, szóval az olvasottak kapcsán a jövővel kapcsolatosan egyetlen szót sem váltottunk. Azt a politikát, a működését néha közelről szemlélhettem, az alárendelő társadalmi rendszer megnyilvánulásának tartottam. Németh László használja ezt a kifejezést, vele szemben a maga minőségszocialista elképzelése szerint a mellérendelő társadalom áll, ennek megvalósulását azonban nem tudtam elképzelni. Ma, a rendszerváltás után sem tudom. Ma már azt is látom, hogy minden politikai hibát és bűnt a szocializmusból következőnek láttunk, mára nyilvánvalóvá vált, hogy ezen a területen a politika önmozgásának is megkerülhetetlen érdemei vannak. A Forrás körében Zám Tibor volt az, aki a maga racionális gondolkodásával és az általa vizsgált jelenségek mély elemzésével eljutott a szocialista gazdasági rendszer értelmetlenségének felismeréséhez. Gazdasági racionalizmusra való törekvése jól megfigyelhető a Bács-Kiskun megyei borhamisításokról írott szociográfiájában. „Nem hallgathatjuk el, hogy adó- és árpolitikánk a borválság idején érvényben lévőre emlékeztet, s mint ilyen, anakronisztikus: nem fejezi ki a termelési, a társadalmi struktúrában és a termelői gondolkodásban végbement változásokat" - írta. Ugyanezt az anakronizmust figyelte meg a közgazdaságtan törvényei és az állam által hozott törvények között: „Itt kell felelnünk arra, hogy miért engedi meg az állam mégis azt, amit megtilt... - mondta. - Azért, mert nem lehet meg nem engedni. Azért, mert a piacon a jogi formulák alárendelődnek a köz- gazdaságtannak: a cukor árának, a bor árának, a keresletnek, a kínálatnak, a termelő, a felvásárló, a kereskedő érdekeinek s az érdekek egyeztetésének." Ebből következően Zám Tibor az általa kifogásolt jelenségeknél is a szakszerűség irányába mutató gazdasági változtatásokat követelte. „Ha eltekintünk a borért folyó nagy versenyfutástól - írta például a Bormellék visszásságainak kapcsán -, az érvényben levő árrendszer önmagában is hamisításra inspirál. A jövedelmező ültetvények gazdái a legnagyobb elérhető haszon reményében hamisítanak, a keveset termő szőlők birtokosai pedig azért, hogy a jövedelmezőségnek legalább az alsó határát elérjék: tudniillik csak így maradhatnak a mezőnyben, csak így nem hullanak el a borfronton. A fentiekből az következik, hogy a káosz és anarchia megszüntetésére irányuló borpolitikának - ha fogvicsorgatva is - olyan árrendszert kell bevezetnie, amelyben a jelenleginél nagyobb haszonhányad jut a termelőknek. "10 10 Idézi: Orosz László-Füzi László: Kecskemét irodalomtörténete. Kecskeméti Lapok Kft. 2003,109. 33
