Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 1. szám - Füzi László: Megérkezés : IV. rész

Hatvani Dániel fogáspróbákat tartott, folytatni akarta a közélet irányába elforduló szerkesztői gyakorlatát, s nem is ok nélkül, ezt a gyakorlatot nem egyszerűen egy szerkesztő vagy egy lap alakította ki, hanem maga a kor. Jól jelzi ezt az a valóságfeltáró hullám, amelyik a nyolcvanas évek elején, de természetesen már korábban is, a magyar folyóiratokban felszínre tört, ez alighanem elválaszthatatlan volt a korábbi reformszocialista törekvésektől.

Falakba ütközve nyilvánvalóan megdöbbent azon, hogy a korábbiakhoz törekvései most fegyelmiket, meghurcoltatásokat eredményeztek. Ebben a helyzetben a lehetőségeit kereste, sokszor nehezen értelmezhető módon. Csak részletet közölt Lezsák Sándor versciklusából, visszaadta Buda Ferenc 83 című versét, s Kosa Ferenc gyönyörű esszéjét, ezek az utóbbiak később az Alföldben jelentek meg, ugyanakkor újabb kísérletet is tett a nyitásra, erre a kísérletre ezerkilenc- száznyolcvannégy decemberében, az úgynevezett népfőiskola-számunk megjelentetésével került sor. A hatalomtól érkező újabb ütések és retorziók aztán nyilvánvalóvá tették számára, hogy mozgástere beszűkült, ettől a pillanattól kezdve újfajta folyóiratmodell kidolgozására törekedett, ez a törekvése, annak ellenére, hogy ezerkilencszáznyolcvanhatban átalakította a lapot, nem járt eredménnyel.

Súlyosan érintett bennünket Zám Tibor 1984 áprilisában bekövetkezett halála. Tibor régóta a halál közelében élt, mégis megdöbbentünk, amikor a halálhírt hallottuk. „... dédelgetett terveit mind gyakrabban keresztezte betegség, mely szervezetét apránként, de könyörtelenül aláásta. Folyóiratunk legbelső gárdájához tartozott, s most egyszerre kínzóan és fájdalmasan érezzük hiányát. Tavaly augusztusban Bodor Jenő maradt el mindörökre a kedd délutáni szerkesztőségi értekezleteinkről. S hiába lessük az ajtót, most már Zám Tibor sem lép be rajta, vállán az otromba szabású tarisznyával. Fogyunk, fogyogatunk..." - írta Hatvani Dani a búcsúztatójában.9

Fogyunk, fogyogatunk, ez a kifejezés már nem csupán fizikai önmagunkra, hanem a reményeinkre is vonatkozott.

18.

Ez az írás teteti fel velem a kérdést, milyen jövőképünk volt egy társadalmipolitikai kérdésekkel foglalkozó folyóirat szerkesztőségében rövid öt-hat évvel a rendszerváltás előtt?

Talán fölösleges is mondanom, hogy hosszú távra szolgáló jövőképünk nem volt.

Arra, hogy létezhet a szocializmusból a kapitalizmusba való átmenet, gondolni sem tudtunk. Ma is kérdés, természetesen, hogy ez az átmenet megvalósítható-e sikeresen.

Akkor nem gondoltuk, hogy ez a kérdés egyszer napirendre kerül. Én legalábbis nem gondoltam.

A valóságismeret és a történelemismeret, alighanem ez vezetett bennünket, de arról, hogy ezek az ismeretek valamikor is összeállhatnak egésszé, nos, ezzel kapcsolatban aligha voltak bármilyen sejtéseink is.

9 H. D.: Zám Tibor (1929-1984). Forrás, 1984. május, B/III.

32