Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 1. szám - Füzi László: Megérkezés : IV. rész
Elhangzott még egy érv, eszerint az összeállítás sértette külpolitikai érdekeinket, s a Szovjetunió tiltakozott ellene. Ismételten kénytelen vagyok jelezni, hogy nem történelmet írok, talán csak történetet, a magam történetét, közérdekű történésekre pedig csak akkor térek ki, ha a magam életének története beleütközik, így sem a második szárszói konferencia jelentőségéről, sem arról, hogy miképpen emlékeztek rá 1983-ban, nem írhatok. A Forrás fentebb jelzett száma természetesen kivétel ez alól, így vele kapcsolatosan meg kell jegyeznem, hogy a szám megjelentetése körüli munkát valódi cselekvésként éltem meg, nem csupán az 1980-as emlékezések gondozását értem ez alatt, hanem a máskor mechanikusan elvégzett „tördelést" is, a képek elhelyezésére külön gondot fordítottam, így a Szárszón beszélő Németh Lászlóról készült Bérci-fotót az általam legvédettebbnek gondolt helyre helyeztem, a címlapra a résztvevők várakozásteli tekintetét középpontba helyező kép került, mintha valóban a jövővel néztek volna szembe, s külön gondot fordítottam az 1980- as képek elhelyezésére is. Salamon Komád tanulmányának alaptételét is elfogadtam: „A háború, a nyilas rémuralom és a személyi kultusz pusztításai után csak lassan alakulhatott ki az az új értelmiség, 'amellyel helyzete elődeinek gondolatait folytattatja’. Ma már azonban nemcsak őelőttük nyilvánvaló, hogy Németh László a magyarságot fenyegető valóságos veszedelmekre figyelmeztetett. Ezt azonban akkor a 'jövendő' vezérkarába kerülők közül sokan félreértették, sajnálatos bizonyságot adva ezzel tájékozatlanságukról, politikai felkészületlenségükről. "1 Az országos politikai fórumokat és az ugyancsak országos sajtót is megjáró ügy végül is azzal zárult, hogy a pártszervek Hatvani Dánielt újólag pártfegyelmiben részesítették, erről Katanics Sándor megyei ideológiai titkár tájékoztatott bennünket. Próbáltunk vitatkozni vele, legerősebben Zám Tibor kísérelte ezt meg, majd pedig szerkesztőbizottságot állítottak a szerkesztőség fölé. Akár azt is mondhattuk volna, hogy ez a történet kisszerűén bár, de lezárult, de ez nem volt így, a Forrás ebben a történetben föl nem dolgozható sérüléseket szenvedett, a korábbi sebek kiújultak, mindkét fél testén, miközben a megaláztatást jelentő szerkesztőbizottság léte adminisztratív terhekkel is járt. A Petőfi Népe 1983. szeptember 14-i számában szerkesztőségi állásfoglalásként megjelent írás pontosan jelezte a Forrás körül kialakult légkört: „A tapasztalatok sajnos azt mutatják, hogy bár sokan bábáskodnak körülötte, valahogy mégis hiányzik az a fajta kollektív bölcsesség, felelős elkötelezettség és szerkesztői gondosság, amelyet különösen akkor lehet észrevenni - ha nincs jelen. "7 8 A történtekkel részletesen, számos dokumentumot bemutatva foglalkozik Hatvani Dániel a Tilalomfák árnyékában (Egy irodalmi főszerkesztő emlékirata) című könyvében, a könyv a Püskinél jelent meg, 1997-ben. 17. A történések ellenére mégsem a második szárszói konferenciával foglalkozó Forrás-szám volt az utolsó közéleti vihart kiváltó számunk. 7 Salamon Konrád: Szárszó. 1943, Forrás, 1983. 8.11. 8 Tiszta-e a Forrás? Petőfi Népe, 1983. szeptember 14. 3. 31
